As I told you • taehyung ff.

4.rész - Váratlan ajánlat

Kora reggel nincs jobb arra kelni mint, hogy valaki dübörög az ablakodon. Komás fejjel kinéztem, melyik barom az. Hát persze, hogy Kim Taehyung.
- Mit akarsz? - kérdeztem unottan.
- Azt, hogy gyere velem.
- Miért is?
- Mert azt szeretném, hogy együtt menjünk.
- Én meg nem.
- De...
- Figyelj, a NEM, az NEM! - emeltem ki a "nem" szót.
- Akkor is megvárlak!
Inkább rá hagytam az egészet és mentem is készülődni.
Miért van itt? Honnan tudja, hogy itt lakok?

7:28. Késésben vagyok. Aish.
Taehyung épp a telefonját nyomkodta, de mikor rám nézett egyből lerakta majd rám vicsorgott azzal a tégla, idióta mosolyával.
- Te most komolyan megvártál?
- Persze.
- Jól van, akkor gyere. De sietnünk kell!
Ő csak bólintott.
Lassan már futottunk a sulihoz, de hiába. Elkéstünk.
- Ez mind a te hibád!
- Aigoo, te készülődtél ennyit, meg amúgy is...Miért ekkora baj, ha késünk?
Ez tényleg ennyire hülye?
- Diákigazgató vagyok. Nekem mindig előbb kell beérnem mint a többi diák.
- Aha, ezt eddig is tudtam.
- Hát akkor meg minek kérdezed?
- Nem tudom. Na de gyere már! - mondta, majd összekulcsolta kezünk és futni kezdtünk a terembe.
Elpirultam, de miért?!

- Choi, mi az oka a késésének? - kérdezte csípősen a tanár.
Igen, életemben először késtem el.
- Sajnálom, többet nem fordul elő! - hallattam halkan.
- Nos, Kim Taehyung maga?
- Tanár úr, tőlem ez már átlagos. - mondta egyszerűen.
- Igaz. Ülj le!
Szépen lassan a helyünkre battyogtunk.
Az óra további része kissé feszülten telt számomra. Emiatt a barom miatt történik minden. Utálom.

A szekrényemhez sétáltam és elő vettem a következő órai könyveket.
Mire becsaptam az ajtaját, Jungkook áll előttem.
- Szia, Choi! - köszönt mosolyogva.
Mégis mit akar tőlem? Miért ilyen édes a mosolya?
- Sz-szia!
- Öm, ráérnél valamikor?
Kikerekedt szemekkel néztem rá, majd körbe néztem, hogy van-e valaki mögöttem.
- Te most biztos, hogy nekem beszélsz?
- Haha. - nevetett - Vicces vagy! - vicsorgott rám.
Félénken de el mosolyodtam.
- Végre mosolyogsz!
- Micsoda?
- Semmi, szóval akkor?!
- Igen, persze.
- Szuper. Holnap megbeszéljük! - mondta, majd elment.
Én most Jungkookkal fogok randizni?
Ezt nem hiszem el. Annyira boldog vagyok.
Mosolyogva indultam a következő órámra. Épp a lépcső felé tartottam mikor Kim Taehyung volt a falnak nyomva.
- Te meg mégis mit csinálsz, Taehyung?
- Mi?! Én? Ja, semmit.
- Te leskedődtél?
- Neeem!
- Akkor?
- Csak nézelődtem.
- A fal mögül?
- Pontosan.
- De... - zavart meg a csengő hangja.
- Órára kell mennem. Szia! - mosolyodott el ördögien és elszaladt.
- ÁLLJ CSAK MEG, KIM TAEHYUNG! - üvöltöttem utána.

- Pszt!
- Mi az már megint?
- Ma hazakísérlek!
- Nem kell!
- Nem kérdeztem, ezt kijelentettem!
- Aish, idegesítő vagy!
- Tudom. - vicsorgott rám idióta mosolyával.

Sose fogok tőle megszabadulni!