As I told you • taehyung ff.

2.rész - 1 nap nélküle

Reggel sietve rohantam az iskolába. Elaludtam és későn keltem fel. A cuccaim fele a kezembe volt mivel időm se volt bepakolni a táskámba.
Az iskola kapujához érve ki fújtam az eddig be tartott levegőt. Nem az erőségem a futás valljuk be.
Diákigazgatóként reggel mindig előbb kell beérnem mint a többiek.

Szokásosan beléptem az igazgatóiba. Kivételes módon Taehyung nem volt jelen. Ez furcsa.
- Igazgató úr! Taehyung, hogy, hogy nincs itt? - kérdeztem a férfitől.
- Most nem csinált semmi rosszat ami miatt be kellett volna hívnom. - hallatta a mély morgós hangján.
Vállat vontam és kimentem a szobából.

Az osztály terem felé vettem az irányt ahol az első órám lesz.
Leraktam a cuccom és leültem a helyemre. Észbe kaptam, hogy amúgy ki is ül mellettem. Taehyung. Esküszöm, engem kísért ez a srác.

Épp egy unalmasabbnál unalmasabb könyvet olvastam, hogy lekössem magam valamivel mikor valaki benyitott a terembe. Természetesen Kim Taehyung drága kis pofikája fogadott. Hát nem csodás?!
- Te mit keresel itt ilyen korán? - vontam kérdőre.
- Mindig korán jövök.
- Ez igaz. Hogy, hogy nem voltál reggel az igazgatóiba?
- Talán érdekellek? - húzta fél mosolyra a száját és ült le mellém.
- El ne hidd. Csak pont örültem, hogy végre jól indul a napom nélküled. Hát, sajnos nem mivel most itt vagy.
- Úgy imádom, hogy játszod a nehezen kaphatót! - nézett mélyen a szembe.
Én egyből elkaptam fejem mikor már egy ideje csak egymást néztük.
- Nem nézed át a törit? - tereltem a szót.
- Írunk?
Én csak bólogattam.
- Nem baj. Te gondolom úgy is tanultál, szóval...
- Te most rólam akarod másolni?
- Nem akarom, fogom is drága!
- Biztos, hogy nem!
- De légyszi, többet nem fordul elő. - vetette be cukiságát ami nem fogott meg.
- Nem!
- De kérlek! Nem foglak piszkálni!
- Soha többet? - mosolyodtam el ördögien.
- Na azért ne essünk a ló túl oldarára, csak ma! Ma hozzád se fogok szólni, jó?
El gondolkoztam az ajánlatán. Egy egész nap Taehyung nélkül...csodás.
- Jó, benne vagyok! - ráztunk kezet.

Történelem. Taehyung tök nyugodtan ül mellettem mintha ő kakilta volna a szabadság szobrot. Azért ennyire nyugodt meg az egészet rólam fogja másolni?

A tanár kiosztotta a lapokat és kezdhettük is. Taehyung még a saját nevét se tudta kb. leírni. Tényleg ilyen hülye ez a gyerek?
- Pszt! - bökött meg a mellettem ülő. - Mutasd már kicsit jobban. Nem látok semmit!
- Mi a beszéd témája fiatalok? - szólt közbe a tanár.
- Ja, csak nagyon tetszik a radírja. Igazán szép darab. - impronizált. - Az előbb megkérdeztem, hogy hol vette.
- Rendben. Többet ne forduljon elő!
Ez a tanár tényleg ennyire hiszékeny?! De a fontosabb, Ő hisz Kim Taehyungnak?
- Úgy lesz, úram!

Miután beadtam a dolgozatom sietősen hagytam el a helyet. Mivel ez volt az utolsó előtti óra ezért még nem mehettem haza. Leültem az udvar egyik padrája és megoldottam a mai feladott házikat.

Az óra unalmasan telt. Szeretem az angolt de nem utolsó órában.
Miután kicsöngettek, futottam is ki a teremből. Ez a nap egész jó volt. De unalmas is.
Ki érve az épületből haza felé vettem az irányt.