As I told you • taehyung ff.

7.rész

Még egy utolsót igazítottam ruhámon, majd indultam is le a konyhába. Délután 5 óra de én iszonyatosan álmos vagyok amit egy kávéval csillapítok.
Mikor megfőtt, tettem bele 2 darab édesítőszert meg tejet és elkezdtem szürcsölni.
- Szia kicsim! Megjöttem. - köszönt édesanyám, amit úgy megijedtem, hogy a maradék kávém a ruhámon landolt. Ezt nem hiszem el.
- Szuper... - bosszankodtam.
- Mi történt?
- Leöntöttem magam, ahogy láttod.
- Mész valahova?
- Igen, Jungkookkal és a fiúkkal kávézni, de én most átcserélem a ruhámat. - indultam is vissza a szobámba.
Aish, miért pont most történik ez velem mikor 20 percem van elkészülődni.

Mikor a szekrényemer újra feltúrtam megtaláltam egy megfelelő blúz a nadrágomhoz. Tökéletes. Gyors fel is kaptam magamra és kész is lettem. Az időre pillantottam ami 6:55-öt mutatott. Még maradt is 5 percem.

Kocsi hangjára lettem figyelmes. Biztos Jungkookék azok. Fel is vettem magassarkúm és indultam is a kocsihoz.
- Sziasztok! - pattantam be Jungkook melé.
- Hello! - köszöntek.
- Nagyon jól nézel ki! - nézett végig rajtam Jungkook.
- Igazán? Köszönöm.

Mikor megérkeztünk a kiválasztott kávézóhoz, leültünk egy asztalhoz. Én Jungkook és Taehyung mellett ültem.
- Choi, mit kérsz?
- Egy limonádé megfelel.
- Ne már. Légy egy kicsi merészebb! Péntek van.
- Jól van. Akkor egy Whisky-s Cola-t.
- Ez a beszéld! - kacsintott rám Hoseok.
Nem, nem szoktam alkoholt inni, de most ez kivételesen alkalom lesz.
A fiúk is kikérték és elkezdtünk beszélgetni.

Utolsó kortyot nyeltem le, ami nálam a hab volt a tortán. Nem nagyon bírom a piát sajnos.
- Fiúk, nagyon nem érzem magam jól! Valaki légy szíves vigyen haza! - dadogtam el halkan.
- Choi, de még csak éjfél sincs!
- De tényleg nem érzem jól magam! Ha senki nem kísér haza akkor egyedül megyek. Sziasztok.
- Várj, Choi! - kiabált utánam Taehyung. Miért nem Jungkook? - Hazakísérlek!
- Köszönöm!
Út közben próbáltam a lábamon maradni ami nem nagyon sikerült. Elvesztettem egyensúlyom és elkezdtem dőlni. Taehyung el is kapott mint a hercegnőket a filmekbe. Egy ideig egymással szemeztünk, amit én meg is törtem.
- K-köszönöm. - mondtam elpirulva.
- Te tényleg berúgtál! Gyere viszlek én. - kapott fel menyasszony pozícióba.
- Nem kell így vinned! - tiltakoztam.
- De muszáj!
- Huh?
- Aludj! - utasított rám.
- Nem vagyok álmos.
- Hát jó.

/Taehyung szemszög/

Pár perccel később el is alud a karjaimba. Gyönyörű mikor alszik, bár Ő mindig. Miket beszélsz Taehyung?
Éreztem apró esőcseppeket testemen ami azt jelenti esni fog. Egy eresz alá gyors befutottak ahogy csak tudtam. Remélem nem kell fel erre.
Míg az eső tartott jobban megszemlélhettem Choi arcocskáját. Csodaszép,dús ajkai elnyíltak egymástól ami csak szekszibbé tette Őt. Alig birtam ki, hogy ne csókoljam meg.

Haza vittem az alvó szépséget. Inkább magamhoz vittem, nem tudtam mit gondolna édesapja, ha csak így haza vinném.
Óvatosan befektettem puha ágyamba és betakargattam. Én megágyaztam addig földön és el is nyomott az álom.