Csak egy rajongó (Stieber Zoltán fanfiction)

9. Fejezet

(Stibi szemszöge)

Borzalmasan ment az edzés. Azután, hogy Dóri zokogva felhívott, egyszerűen képtelen voltam összpontosítani. Nem találtam el a labdát, ha mégis, akkor általában valamelyik csapattársam lábát is vittem vele, képtelen voltam gólt rúgni (ha mégis sikerült, az a saját kapunkba ment), estem, figyelmetlenségből ellöktem másokat... Borzalmas teljesítményemet Storck sem hagyhatta figyelmen kívül. Eléggé dühösen parancsolt le a pályáról futni és erősíteni.

Az edzésszünetben Szala és Nagyi jöttek oda hozzám.

- Haver, mi a gáz? - kérdezte a magasabbik Ádám. - Teljesen kész vagy.

- Dórinál van gáz - feleltem, miközben lezuttyantam melléjük a lelátóra. - Az anyja hazahozott valami olasz pasit, mert elvileg megtalálta a szerelmet vagy mi és...

- Basszus! - szakított félbe Nagyi. - Nálunk is ez volt, csak spanyol ibsével. A szüleim utána egymást licitálgatták túl. Mindegyik maga mellé akart állítani. Borzalmas volt...

- Dórival is ez van - bólogattam. - Illetve még nem teljesen. És az apját ismerve biztos vagyok abban, hogy ő nem akarja majd lefizetni Dórit, de az anyjáék már most hoztak neki valamilyen ajándékot.

- Nagyon kivan ugye? - kérdezte Ádika (azaz Nagyi). - Emlékszem. Én is tökre kivoltam tőle.

- Ja - mondtam miközben idegesen a hajamba túrtam. Teljesen tehetetlen voltam, és ez nagyon, de nagyon kiborított. - Ez olyan szar! - fakadtam ki. - Miért nem lehetek most mellette? Miért?

- Figyelj, Stibesz... Megoldjuk valahogy - ölelte át a vállamat Szala. - De próbáld meg elfelejteni valahogy, kérlek... Tudom, hogy aggódsz miatta, de ez most nagyon fontos...

- Igen tudom. És higgyétek el, igyekezni fogok, hogy csak és kizárólag az EB-re tudjak koncentrálni. Csak... - sóhajtottam - Csak nehéz...

- Megértjük Zoli! - bólintott Nagyi komolyan. - Figyi! Nekem már ugye ismerős ez a helyzet. Mi lenne, ha felhívnám Dórit, és beszélnék egy kicsit vele? Persze nem azért, mert én szeretném vigasztalgatni - magyarázta. - Csak talán tudnék neki olyan dolgokat mondani, amitől könnyebb lesz túljutnia a dolgokon.

- Szerintem jó ötlet - mosolyogtam Ádira. - Edzés után megadom a számát. Viszont most összeszedem magam, hogy vissza tudjak állni. Köszönöm srácok! - mosolyogtam rájuk.

- Csak tettük a dolgunkat - válaszolta egyszerűen Szalai.

- Na Rinyaberci! Összeszeded magad végre, vagy egész nap a nyomorult arcodat kell bámuljam? - hallatszott mögülem egy egyáltalán nem hiányzó hang. Dzsudzsák... Éljen! - A mai teljesítményed nem nagyon győzött meg. Ha játszani akarsz a csapatomban, akkor ajánlom, hogy nagyon gyorsan kapd össze magad. Egyáltalán nem vagy annyira fontos játékos, hogy ne tehetnék be a helyedre valakit a tartalékból.

- Balázs, most azonnal hagyd ezt abba - pattant fel Szala, szinte azonnal. - Nem hagyom, hogy így beszélj a legjobb haverommal. A csaja totál padlón van. Szerintem természetes, hogy inkább vele akar lenni, és mellette akar állni. Bár hogyan is érthetnéd meg ezt pont te... Mindenki tudja, hogy soha nem érdekelt annyira egyetlen lány sem, hogy tartós kapcsolatban maradj vele...

- Szala, kérlek fejezd be! - húztam vissza higgadtan. - Most kivételesen igaza van - intettem a szőke kapitány felé. - Tényleg jobban kell teljesítenem, ha komolyan gondolom az EB-t. Márpedig komolyan gondolom. És biztos vagyok benne, hogy Dóri nem érezné jobban magát attól, ha azt hallaná, hogy miatta kerültem ki a csapatból. Szóval menjünk - zártam le a vitát, majd felálltam, és nemes egyszerűséggel elsétáltam a pálya felé.