Dark( LT FF)

Prológus

,,Rendben, nos kérem maradjanak csendben és figyeljenek.Hölgyeim és uraim, Emily Handerson"- mondta a nő akivel bent az ajtónál találkoztunk.
Őszintén szólva nem annyira akartam ezt, de a menedzserem ragazkodott hozzá, hogy elmondjam a történetemet a megtalálásom után két héttel.
Az előttem lévő ajtó kinyílt, én pedig minden bátorságomat összeszedve lassan elkezdtem lépkedni a színpadnak nem nevezhető kis emelvény felé. Persze amint beléptem a terembe minden fotós és újságíró egymás szavába vágva kezdett el kérdezgetni, úgy mondva inkább kiabálni mint sem inkább normál emberi stílusban kérdezni.
Megfontoltam lépkedtem fel a lépcsőn, a szívem pedig a torkomban dobogott. Azt hiszem ilyen izgatott még soha életemben nem voltam. Elfoglaltam a helyemet az emelt széken emi előtt egy mikrofon volt az én méretemre állítva. Mellettem a nő, akinek még mindig nem tudom a nevét, megszólalt.
,,Nos, hölgyeim és uraim bemutatnám önöknek Emily Handersont,gondolom nem kell bemutatni, de ha esetleg szeretnél egy kevéskét mondani a gyerekkorodról, szívesen neghallgatjuk"-modta a nő.
Félénken beleszóltam a mikrofonba, s beszédem közben vagy a velem szembe lévő falat néztem vagy az emelvény előtti virágokat. Egyszerűen nem bírtam az emeberek szemébe nézni. Féltem, hogy meglátok valamit a szemükben ami el ijeszthet és sírva rohannék ki a teremből.
,,Nos öm..mint tudják Emily Handerson vagyok...Los Angles-ben születtem, az apám 5 éves koromban elhagyott minket, így anyukámmal éltem tovább. Mikor azonban 11 éves voltam ide költöztünk Londonba. Emlékszem nagyon de nagyon félénk kislány voltam akkor é-"-folytattam volna ha egy harmincas éveiben járó férfi fel nem áll a székről és szólal meg
,,Hölgyem nem kell az egész életét elmesélnie, ez minket nem érdekel"- mondta gorombán.
,,Már elnézés de mégis milyen újság író maga? Nem is érdekli a háttér története? Egyet jegyezzen meg, ha még egyszer beleszól akkor azonnal kivitetem innen"-mondta a mellettem ülő nő.
,,Esetleg szeretnéd folytatni azt amit elkzdtél?"- kérdezte kedvesen, rám mosolyogva.Én csak megráztam a felyemet,miszerint nem.
,,Rendben akkor készen állsz vissza emlékezni és elmondani a történetedet?"-kérdezte.
Jelzésképpen bólintottam, majd mielőtt elkezdtem volna ránéztem az úgy szeretett testőrömre és a sorokban ülő anyukámra.
,,Rendben.....nos késésben voltam reggel a suliból és......"

Nos, remélem tetszett a prológus. Ha igen lájkolj és kommentelj. Ne feledd, hogy az első három kommentelőt visszakövetem és lájkolom a sztoriát(ha van persze)
Az első rész kedden várható. Addig is sziaztok :') :-)