Stamina ~malec fanfic~ //befejezett//

Kiss [10.]

- Alec - fordult a fiú felé Magnus, miután Mark otthagyta őket. Hangja még mindig fátyolos volt, szemében ott csillogtak a gyász könnyei. Elcsuklott a hangja.

- Jól vagy? - kérdezte Alec, Magnus szemeibe nézve. Az árnyvadász is alig jutott szóhoz, megis kinyögte ezt a két szót, de aztán rájött, hogy ennél nagyobb baromságot nem is kérdezhetett volna. Már hogy lenne jól?

Tett egy lépést a boszorkánymester felé és lassan megölelte őt. Magnus hálásan bújt hozzá, belélegezte a fiú illatát, mely most az esőével keveredett.

- Visszajössz velem..? - kérdezte halkan.

Alecnek sejtése sem volt, miért akar Magnus visszamenni, ha már egyszer úgysem tehet semmit. De beleegyezett.

Visszamentek és Magnus egy csettintésére a macska teste millió fénylő darabra esett, majd fölfelé távozott. A csillagok felé. Amikor végzett, szó nélkül megfogta Alec kezét, és a boszorkánymester lakására mentek. Alec ott maradt az éjszaka hátralévő részére, csendesen vigasztalva Magnust.

^^^^

A hét további része nagyjából eseménytelenül telt, Alec továbbra is edzett, bár most partnere is akadt. Minden este beszélt Magnussal, de volt hogy a boszorkánymester naponta többször is felhívta, mert egyedül érezte magát. Továbbá Alec és Simon parabatai szertartására is készültek. A Klávé engedélyezte az esküt, mondván hogy sok mindent átéltek már együtt, sokkal többet harcoltak együtt, mint azt a hat hónapos tréning alatt tehetnék. A fiú szülei csodálkoztak is, hogy a Klávé ennyiben hagyta.

Akárhogy is, mindketten akarták a parabataiságot, így ez is elérkezett. A szertartás pedig másnapra esett.

Alec nem gondolkozott azon, hogy Simon az utolsó pillanatban visszamondaná. Biztos volt benne hogy ugyanúgy megbíznak egymásban. Inkább azon járt az esze, hogy ha meghívja Magnust - mert meg akarta hívni - akkor a szülei, meg úgy az összes jelenlévő mit fog szólni. De érzett valamit Magnus iránt, ami az utóbbi napokban csak erősödött.

Eszébe villant egy ötlet. Mivel a szertartásnak Alicantéban kell megtörténnie, talán megkérhetné Magnust, hogy nyissa meg ő a portált. Akkor egyúttal el is jöhetne.

A francnak van kedve átsétálni a Néma Városon...

Mire eljött a "nagy nap" reggele, minden el volt rendezve. Simon és Magnus már megérkeztek az Intézethez, mire Alec elkészült. A szülei pedig épp a boszorkánymesterrel beszélgettek.

Az Angyalra...

Alecnek bukfencet vetett a gyomra, ahogy közeledett feléjük. Az ajtókerettől nem láthatta, de ahogy közelebb ért, feltűnt neki hogy Izzy és Max is ott vannak. Izzy pedig biztosan megakadályozná, hogy bárki bármi meggondolatlanságot mondjon. Persze csak ha nem tartaná jó ötletnek hogy elhangozzon. Raziel segíts.

- Eljött hát ez a nap is - jött a kissé költői mondat egy hátbaveregetés kíséretevel.

Alec csodálkozva nézett Markra, és megállt két lépésnyire az ajtótól.

- Szia.

Mark elmosolyodott.

- Nem gondoltad meg magad? Mármint... Biztos engem akarsz tanúnak? - kérdezte.