Csak barátok, mi? -CAD ff.

2.rész-"Veled még számolok!"-Cameron

A buliba érve azonnal Tessat kezdtem el keresni. Tudtam, hogy nem fog neki tetszeni az, hogy Jessicaval jöttem. Ez volt a lényeg. "Miket beszélek? Tessa a legjobb barátom! Miért akarnám féltékennyé tenni?" Ebben a pillanatban megláttam őt. Feszülős ruhája tökéletesen mutatta gyönyörű alakját.
-Szia Tessa! -mosolyogtam rá. Nem válaszolt, engem pedig Jessica behúzott a tömegbe. Azonnal rájöttem, hogy ezt elcsesztem, és a lehető leggyorsabban próbàltam lerázni a lányt. 3 órába tellett, de sikerült átpasszolnom a részeg Jessicát egy másik (szintén részég) srácnak. Azonnal Tess keresésére indultam, végigmentem a tömegen, de sehol sem találtam. Egyszercsak megpillantottam a bátyát, így odamentem.
-Hé Shawn! -kocogtattam meg a haverom vállát. -Nem láttad Tessát? -Nem. -nézett végig az embereken. -A tömegben nézted? -kérdezte.
-Persze. -válaszoltam szemforgatva, és idegesen vártam, hogy válaszoljon. "Hogy hagyhattam magára Axelt? Hisz ő sosem volt az a barátkozós típus, és èn még magára hagyom... Szörnyű barát vagyok. "
-Akkor vagy a szobájában van.. -gondolkodott Shawn. "Sosincs a szobájában. Azért annyira nem visszahúzódó!" -vagy iszik. -fejezte be a gondolatmenetét. Ebben a pillanatban hangos puffanást hallottunk. Azonnal odakaptuk a fejünket Shawnnal. Tess a földön feküdt, eszméletlenül. Láttam, hogy Benji megy már hozzá, de valami nem stimmelt. Az a gonosz, rossz előérzetet kelltő mosoly elég volt számomra ahhoz, hogy odarohanjak, és előtte felkapja Axelt.
-Veled még számolok! -ordítottam Benjire, majd Tessával a karjaim siettem fel az emeletre. Azonnal a mosógéphez mentem, hisz mindig odarejti a szobakulcsát. Mostsem volt ez máskép. Felkaptam a kulcsot, majd (miközben Tessa még mindig a karjaimban "aludt") a szobájához siettem és kinyitottam az ajtót. Letettem őt az ágyra, majd mellé ültem. Csak néztem, ahogyan halkan és lassan veszi a levegőt. Csodaszép volt így is. Igen. Be kellett ismernem magamnak is. Szerelmes lettem a legjobb barátomba. Shawn már rájött erre, vagy 2 hónapja, de sosem sikerült rávennie, hogy elmondjam Tessának. Főleg azért nem, mert ő most Brenttel jár. Pedig emlékszem, mèg velem tette féltékennyé egy éve, amikor egyszercsak megcsókolt. Azóta lettem szerelmes belé. Újra érezni akarom ajkait az én ajkaimon. De ezt nem tehetem meg, ha csak barátok vagyunk. Ebben a pillanatban Shawn léptetett fel a lépcsőn, maga utàn vonszolva Benji. A buliból már mindenki hazament, így csak mi négyen voltunk. Shawn, Benji, én, és a mélyen alvó Tessa. A szerelmem.
-Mi csináltàl vele? -ordítottam, majd behúztam neki egyet. Shawn rántott vissza, nehogy szétverjem a fejét.
-Bedrogoztam. Gondoltam, ha már ennyit iszik, mert te -mutatott rám. -szó nélkül leváltottad, akkor ebből már nem lehet semmi, és én is szerzek magamnak egy jó kis estét. -nevetett.
-Te mocskos... -kezdtem ingerülten, és épp be akartam húzni neki, de Shawn megelőzőtt. Akkorát adott neki, hogy Benji el is esett.
-Tudod mit! -szólalt meg Shawn. -Felhívom a rendőröket, hogy elfogtunk egy drogost. -és már tárcsázott is. -Cam, menj vissza Tessához, és figyelj rá, kérlek.
-Reggelre jól lesz. -morogta Benji, a földön ülve, vérző orral.
-Vele maradok este. -mondtam Shawnnak. Ő csak bólintott, majd a rendőrökkel kezdett el beszélni. Visszamentem Axelhez. Ugyanúgy feküdt. Ugyanolyan szép volt. Befeküdtem mellé, majd a mellkasomra húztam a fejét.
-Tessa Axel Mendes. -kezdtem bele kis monologomba. -Tudom, hogy most semmit sem hallasz. De így talán könnyebb elmondani először, és másodszorra majd a szemedbe merem mondani. Szóval. -sóhajtottam. -Mióta megcsókoltál, hogy féltékennyé tedd Brentet, azóta szeretlek. Nem úgy, mint egy barátot. Szerelmes vagyok beléd. Imádom, amikor boldog vagy. Utálom, amikor szomorú vagy. Imádom, ha nevetsz. Utálom, ha sírsz. Csodaszép vagy, és a belsőd is tökéletes. Axel, te vagy a legcsodálatosabb lány, akit valaha is ismertem. -sóhajtottam.
-Haver, mostmár tényleg el kell neki mondanod, mit érzel. -szólalt meg Shawn az ajtóban. -Ő neki sem vagy közömbös, bakker. Szerintem már nem is szereti Brentet. Gondold át. Jóéjt. -és ezzel ki is ment.
-Axel. Emlékszem, amikor három éve megismertük egymást. Épp átjöttem Shawnhoz, amikor te lejöttél az emeletről. Mikor megkérdeztem a neved, zavarodban azt mondtad, Axel. Rengeteget beszélgettünk. Másnapra viszont történt pár rossz dolog. Az alkoholista apám félholtra verte anyámat, én nem tudtam semmit se tenni. A nővérem autóbaleset áldozata lett, egy részeg ember miatt. Úgy éreztem, nincs már itt helyem. Felmentem az iskola tetejére. Egyre többen jöttek. Már majdnem leugrottam, amikor ajtócsapódást hallottam. Te voltál az. Sírva futottál oda hozzàm, és kérleltél arra, hogy maradjak. Hogy ha más miatt nem, akkor Shawn miatt. Vagy miattad. Megmentettél a haláltól. Szerencsénkre senki sem tudta, hogy én voltam a tetőn. Csak annyit láttak, hogy egy srác. Lelopoztunk a tetőről, nehoy lebukjunk, majd ellógtuk az egész napot. Elmondtuk mindent egymásnak. Megmutattad a hegeidet. Én is a sajátjaimat. -felemeltem a karját, és végig simítottam a karján. Már csak épp hogy látszottak a nyomok. -Most tuti elzavarnál aludni. Szóval jóéjt Axel. -sóhajtottam, majd egy puszit nyomtam a homlokára, és nem sokkal később elaludtam.
-reggel-
Mikor felébredtem Axel már nem volt mellettem. Ijedten feltápászkodtam, majd lesiettem. A konyhapulton ült...és sírt.(?)
-Axel, drágám, mi a baj? -álltam meg előtte, majd megfogtam a két kezét. Könnyes szemeivel félve rámpillantott, majd mellkasomba temette a fejét és zokogott. Elengedtem az egyik kezét, és a hátát kezdtem el simogatni.
-Megcsalt... -szippogta, majd megemelte a fejét. Pár centi volt köztünk. Alíg tudtam visszafogni magam, nehogy megcsókoljam. -Tudod, az nem fáj, hogy vége. Már egy jó ideje nem szeretem. -magyarázta. -De nem így akartam szakítani vele. Hanem, hogy nyugodtan megbeszéljük. De ehelyett lefeküdt az iskola kurvájával, Jessicával és azt mondta, hogy megérdemlem. Hogy egy ribanc vagyok. -és újra elkezdett sírni. Istenem, utáltam ilyen sebezhetőnek látni.
-Ne higgy el semmit Brentnek. Nem vagy ribanc. A legtökéletesebb lány vagy, akit ismerek. -megemelte a fejét és újra a szemembe nézett. -Brent egy idióta barom. -simitottam meg az arcàt. Ismét pár centi választotta el az arcunkat.
-Köszönöm... -szippogta, de még mindig a szemembe nézett. Pár percig néma csend honolt köztünk, majd egyszercsak olyan dolog történt, amire nem számítottam. Megcsókolt. Azonnal visszacsókoltam, majd ő két kezét a nyakam köré fonta, ujjait pedig a hajamba vezette. Két karommal átöleltem a derekát, és próbáltam közelebb húzni magamhoz. De a pillanatnak vége szakadt, amikor elváltunk egymástól. Mindketten elhúztuk kezeinket, és csak bámultuk a talajt.
-Cam, sajnálom... -kezdett bele.
-Semmi baj, Axel. Csak össze vagy zavarodva. -pusziltam meg a homlokát. -Én pedig segítek átmenni ezen. Hisz, csak barátok vagyunk nem? -kérdeztem, mire ő szomorúan (?) bólintott. Felvettem a cipőm, nyomtam egy puszit a hajába, majd elhagytam a Mendes házat. Istenem, hogy lehettem ekkora idióta, hogy otthagytam?

Sziasztook!
Igen, végre új rész!
Remélem mindenkinek tetszett.
Love you all,
Anna. ❤️