Csak barátok, mi? -CAD ff.

3.rész-"Csak barátok vagyunk."-Tessa

Elment. Itt hagyott, amikor szükségem lett volna rá. Épp elakartam mondani neki, hogy szeretem, de ő nem hagyta. "Csak barátok vagyunk, nem?" viszhangzott a fejemben utolsó mondata. Egyedül voltam a házban, Shawnnak koncertje volt ma. Leszálltam a konyhapultról, majd a szobámba siettem. Magamra zártam az ajtót, majd a fürdőbe mentem. Azt az ajtót is bezártam, majd a kis szekrénykéhez léptem. A legfelső polcon pihentek a pengék. Előkerestem egy régi törülközőt, majd leültem a jéghideg kőre a pengével és a törülközővel. Vettem egy mély levegőt, majd megvágtam magam. Először csak óvatosan. Nem is emlékeztem, mennyire felszabadító érzés. Mélyebben vágtam. Persze, nem öngyilkos akartam lenni. Csak egy kicsit megszabadítani magamat a kínoktól. Amint elkezdett vérezni egy ideig csak néztem, majd odaszorítottam a törülközőt.
-Bárcsak meghallgattál volna. -sírtam. -Cameron... bazd meg, hogy szeretlek. -elemeltem a törülközőt, majd még két vágást ejtettem a karomon. -Sosem leszek elég jó neked. Ki is akarna egy depressziós lányt? Tuti Shawn kért meg, hogy légy a barátom. -zokogtam. Ismét két vágás. Miután befejeztem 8 új vágás volt a kezemen. Elállítottam a vérzést, eltakarítottam a nyomokat, majd kimentem a fürdőből. Felvettem egy pulóvert, majd lementem a konyhába. Hiába volt itthon rengeteg kaja -külön nekem kikészítve egy adag spagetti- nem tudtam enni. A kajámat a macskánknak (azért nincs kutyánk, mert mindhárman allergiásak vagyunk rá.), Malfoynak adtam, nehogy Shawn gyanakodni kezdjen, és rájöjjön, hogy ismét mélyponton vagyok. Nem volt szükségem a kioktatására... És igen, a három Mendes gyerkőc -akik halálos Harry Potter fanok- Malfoynak nevezték el a macskájukat. A nap kínzó lassúsággal telt. Percenként néztem, hogy írt-e Cam, de semmi. Este 10 óra volt, amikor meghallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó. Odasiettem, majd megláttam a bátyám és a húgom.
-Sziasztok! -erőltettem egy mosolyt az arcomra. Aaliyah azonnal odarohant hozzám, én pedig szorosan magamhoz öleltem. -Mi van, te kis királylány? -néztem a szemébe.
-Nagyon jó volt a tábor. -nevetett. Shawn is elmosolyodott, de az a mosoly egy pillanat alatt eltűnt az arcáról. Tudtam miért, de nem akartam vele erről beszélni. -Axel. -szólalt meg félve a húgom. -Miért van rajtad pulcsi? -kérdezte csodálkozva.
-Tudod Liyah... -megakadtam, nem tudtam, mit is mondjak. -Beteg lettem. -sóhajtottam.
-Ugye nem fogsz megint kórházba kerülni? -kérdezte aggódva. Na igen, amikor egyszer túl mélyet vágtam, kórházba kerültem. Aaliyahnak azt mondtuk, hogy csak beteg lettem, nincs semmi baj. De az előtte való napokban ugyanúgy pulcsiban jártam, mint most.
-Nem fog. -szólalt meg Shawn. "Ugyan, ezt te honnan tudod, drága bátyám?" -Viszont menj fel aludni, én még beszélgetek Axellel. -mosolygott, mire a húgom elindult az emeletre, de visszarohant. Szorosan magához ölelt, és csak annyit mondott.
-Szeretlek. Ne legyél beteg légszives. Shawn majd meggyógyít. -mosolygott, majd felment a szobájába. Mikor a húgom hallótávolságon kívül került, rápillantottam a bátyámra. Szó nélkül felhúztam a pulóver ujját, mire ő előszedett egy adag kötszert, és bekötötte az alkarom.
-Miért? -kérdezte. És majdnem sírt. Megsírattam a saját bátyám? Hogy lehetek ennyire... nem is tudom, hogy mondjam ezt.
-Cameron. -sóhajtottam, mire a bátyám azonnal ingerült lett, és fel is pattant a helyéről. -Hé, nyugi. -kaptam el a karját. -Hagy mondjam el, mi történt. -Shawn bólintott, majd visszaült mellém. Sóhajtottam, majd belekezdtem. -Szóval. Reggel, mikor már te elmentél, előbb felébredtem. Szőrnyen hasogatott a fejem, így felkeltem, és lementem a konyhába gyógyszerért. -idéztem vissza a reggel történteket. -Bevettem a pirulát, majd a konyhapulton ülve gondolkodtam. Azon, hogy el kéne mondanom Camnek... hogy tudod.... többet érzek iránta. Eldöntöttem, hogy előtte beszélek Brenttel. És ő pont akkor írt... megcsalt, és még nem is bánta. Leribancozott. Nem tudtam mit csinálni, a konyhapulton ülve bőgtem. -letöröltem egy kósza könnycseppet, majd egy nagy sóhaj után folytattam a mesélést. -Cam akkor ébredt fel, és lejött hozzám. Elmondtam neki is, majd én idióta megcsókoltam. Visszacsókolt, de amikor elváltunk, és épp meg akartam mondani neki, hogy szeretem, kimondta a bűvős három szót. Csak. Barátok. Vagyunk. -és könnyeim újra útnak indultak. Shawn letörölt párat, majd várta, hogy befejezem a mesélést. -Majd itt hagyott. -sóhajtottam.
-Dallas, hogy mekkora egy idióta vagy. -csapott ököllel az asztalra. -Axel, nyugodj meg. -váltott lágyabb hangnemre. -Mindent megoldunk együtt. Aki Mendes, mindenre képes. Tudod nagyon jól. -ölelt meg, és hagyta, hogy könnyeim fokozatosan eláztassák kedvenc pólóját. Amit tőlem kapott két éve, szülinapjára.
-Elmegyek aludni. -szipogtam. -Vagyis megpróbálok. -nevettem el magam.
-Rendben. -tűrt hátra egy tincset az arcomból. -Szeretlek, hugi. -küldött felém egy bíztató mosolyt, ami valahogyan mindig, bàrmi is volt, megnyugtatott. Hisz tudtam, mindigis ő lesz az én nagytestvérem. Az én bátyám.
-Én is téged, Shawn. -mosolyodtam el, majd szorosan megöleltem őt. Miután elváltunk fellépkedtem az emeletre, majd először Alliyah-hoz mentem. Adtam neki egy "jóéjt" puszit, majd bementem a szobámba, és becsuktam az ajtómat. Átvettem a pizsamámat, majd bebújtam az ágyamba. A telefonom a kezembe vettem, majd megtettem azt, amit kellett. Írtam Cameronnak. Leírtam mindent, ami úgy éreztem, nyomja a lelkem. Kiadtam magamból az egészet, nem érdekelt, mit reagál. "Hisz csókolóztunk az isten szerelméért is. Szerelem... istenem, hogy mindenről eszembe jut. " sóhajtottam, majd a fejem a párnába fúrtam, és próbáltam elaludni. De ez szinte lehetetlen volt. Az agyamban emlékképek vilogtak. Mikor elmentünk a viziparkba.
-Hüm, jó ez a bikini, Axel. -nevetett Cam.
-Hülye. -boxoltam bele a vállába.
-Én a bikinit dicsértem, nem téged. -nevetett, majd mégegyszer végigmért. -De te is eléggé jól nézel ki. -suttogta a fülembe, majd egy puszit nyomott az arcomra, és elsétált. Akkor kezdtem el valamit érezni iránta. Valami többet. Valami erősebbet.
Rengeteg minden átment az agyamon. Amikor először találkoztunk, amikor vele tettem féltékennyé Brentet. A bál, amikor nem volt párom. Vagyis volt. Cameron.
-Gyere már, Axel. -nevetett.
-Nem. -durcáztam. -Csomó ember lesz ott, én pedig max egy rondasági versenyt nyernék. -sóhajtottam. Cam mellém lépett, majd két karját a derekam köré fontam. A pillangók megindultak a gyomromban, és legszivesebben ott helyben megcsókoltam volna. De nem tehettem. Barátok voltunk.
-Nem. Te magasan nyernéd meg a szépség versenyt. Hisz nincs itt, és sehol máshol sem, olyan szép lány, mint te. Hidd el. Gyönyörü vagy. Ragyogsz. -mosolyodott el, majd nyomott egy puszit az arcomra, és elhúzódott. Végül bementünk a bálva, amit aztán talán két óra után ott hagytunk, és báli ruhában ültünk be a legközelebbi mekibe.
Mégegy emlék. A sokezredig, ami ma lejátszódik a fejemben. Nagy nehez elaludtam. Magam sem tudom, hogyan. De azt tudom, hogy Cameron látta az üzenetem.

unikornqueen1 remélem tetszik. ❤️

Sziasztok.
Hatalmas kihagyás után itt vagyok, újra. Remélem mindenkinek tetszett az új rész. Sok munkám van benne. Valahogy ezt most nem volt olyan könnyű megírni.
Meg kell hagyni, az életemből veszek alapot hozzá. Mármint a barátság részét. Én is bonyolódtam ilyesmibe, bár mi csak kimondtuk az igazságot. Persze rosszkor, mert a másik semmit sem akart. De most az egyik legjobb barátom. Az egyik "motivátorom" , ha van ilyen szó. 😅
Ha tetszett szavazz, kommentelj. Nagyon köszönöm, hogy olvasol.
Love you all,
Anna. ❤️