Csak barátok, mi? -CAD ff.

4.rész-"Tudod mit tettél, Dallas?"-Cameron

Nemegyszer megfordultam. Nemegyszer visszanéztem a házra. Arra a házra, ahol a szerelmem lakott. De nem mentem vissza. "Hogy is szerethetne engem? Hisz szánalmas vagyok... meg különben is... neki a Brent félék tetszenek. " gondolkoztam. Nagy nehezen hazaértem, és azonnal a szobám felé indultam. Pontosabban indultam volna, ha a nővérem, Sierra nem állít meg a lépcsőfordulóban.
-Szia Cam. -mosolygott, majd megölelt. Viszonoztam az ölelését -bár nem volt túl nagy kedvem hozzá- majd újból a szobám felé indultam. Ezúttal senki sem állított meg. Belépve a szobám ajtaján, be is csuktam azt kulccsal, majd az ágyamhoz léptem, és szétterültem rajta. Fejem a párnámba temettem, és próbáltam nem Tessára gondolni. Aha, hülye gondolat volt. Hisz csak ő járt az eszemben. Emlékek milliója suhant át az agyamon.
-Hüm, jó ez a bikini. -mosolyogtam a vizipark női öltözőjéből kilépő Axelre.
-Hülye. -boxolt bele nevetve a vállamba.
-Én a bikinit dicsértem meg, nem téged. -húztam az agyát. Egy pillanatra lesápadt, mire elnevettem magam. Mégegyszer végigmértem, majd közel hajoltam hozzá, és a fülébe súgtam. -De te is elég jól nézel ki. -majd egy puszit nyomtam az arcára. Elpirult, mint mindig szokott. Olyan kis édes volt. Valamikor akkortájt kezdtem el többet érezni iránta. Valami erősebbet.
-Istenem, ezek az emlékek... -sóhajtottam, igazából a párnámba, hisz fejemet továbbra is abba fúrva tartottam. -Nem kellett volna ott hagynom... -suttogtam magamnak. És puff... mégegy emlék...
-Gyere már Axel. -nevettem.
-Nem. -durcizott a drága. Még így is gyönyörű volt. -Csomó ember lesz ott, én pedig max egy rondasági versenyt nyernék. -sóhajtotta, és láttam rajta, hogy komolyan gondolja.  Hogy tud egy ilyet komolyan gondolni? Hisz számomra mindigis ő volt a legszebb. Mellé léptem, majd két karom a dereka köré fontam. Alig bírtam levenni szemem az ajkairól, legszívesebben ott, helyben megcsókoltam volna. De nem tehettem. Barátok voltunk.
-Nem. Te magasan nyernéd meg a szépség versenyt. Hisz nincs itt, és sehol máshol sem, olyan szép lány, mint te. Hidd el. Gyönyörü vagy. Ragyogsz. -mosolyodtam el, majd egy puszit nyomtam az arcára és elhúzódtam. Pontosan így gondoltam. Végül bementünk a bálba, de max két óra után ott is hagytuk azt, és báli ruhában ültünk be a legközelebbi mekibe.
Még egy emlék. Konkrétan vele töltöttem a gimit. Épp egy újabb emlék suhant át az agyamon, amikor pittyent egyet a telom. Azonnal a készülékemért nyúltam és majdnem elejtettem azt, amikor megláttam ki írt. Axel.
"Cameron.
Tudom, hogy te azt gondolod, hogy csak összezavarodtam, azért csókoltalak ma meg. De nem. Hagy fejtsem ezt ki.
Emlékszel, amikor két éve, a viziparkban voltunk? Tudod, amikor megdicsértél engem (vagyis először a bikinim) mikor kijöttem az öltözőből. Előtte már voltak, hogy is mondjam... furcsa, nem helyénvaló érzéseim. De akkor beláttam, hogy igen... valószínűleg többet érzek. Tudom, akkor (egèszen a mai napig) Brenttel voltam. De hidd el, már akkor tudtam, hogy megcsal. Mert igen, a két évből talán felet ha úgy voltunk együtt, hogy nem csalt meg. De most nem ez a téma. Szóval... emlékszel a tavalyi tavaszköszöntő bálra? Amikor nem mertem bemenni? Amikor átkaroltál és azt mondtad az én saját magamat való lerondázásomra: Nem. Te magasan nyernéd meg a szépség versenyt. Hisz nincs itt, és sehol máshol sem, olyan szép lány, mint te. Hidd el. Gyönyörü vagy. Ragyogsz. ... igen, pontosan emlékszem mit mondtál. Alig bírtam ki, hogy ne csókoljalak meg. És ma... ma elakartam neked mondani ezt. Csak gondoltam, előtte szakítok Brenttel. És ez az egész, hogy is mondjam... rosszul sült el. Ha nem érint meg annyira a leribancozása, akkor nem... na mindegy. Elhiszem, és megértem, hogy nem akarsz velem többet foglalkozni. Valószínűleg (legalább is szerintem biztos) Shawn kért meg, hogy foglalkozz velem, te meg jó barátjaként eleget tettél a kérésnek. Hisz ki akarna pont velem foglalkozni? Senki, ezt jól tudom.  Ne, most nehogy azt írd, hogy ez nem igaz. Pontosan tudom, hogy az. De most nem ez a lényeg. Csak, hogyha már nem beszélünk többet, akkor szeretném elmondani, mi is van. Tegnap, a buliban a sárga földig leittam magam... hogy miért? Mert azt láttam, hogy Jessicával jöttél. Azt, hogy engem leszarsz. Azt, hogy én nem kellek neked. Azt, hogy én már felesleges vagyok. Azt, hogy... hogy nem érdekellek. És ez vezetett oda. Nem, nem téged okollak. Hisz te csak meguntál, eleged lett belőllem. Ez teljesen megérthető, de tényleg. Én is utálnám magamat. Viszont, ha már elválnak útjaink, szeretném, hogy tud... SZERETLEK. JOBBAN, MINT KÉNE.
Szia. Vigyázz magadra.
Ui.: és... sajnálom... tudom, megigértem. De ne felejtsd. SZERETLEK. "
Amint végigolvastam az üzenetet, elsírtam magam.
-Ugyanúgy érzett, mint én. -ütöttem bele a falba. Ilyenkor hálát adtam, hogy hangszigetelt a szobám. -Ugyanazt. És én hülye, nem vettem észre. És most... most feladta. -bőgtem. Igen, én Cameron Alexander Dallas, elsírtam magam. Tönkretettem Axelt. És ekkor... ekkor eszembe jutott az utóirat. -Nem nem nem. Az nem lehet. -temettem a tenyereimbe az arcom. -Egy... egy dolgot igért meg. -ziháltam. -Azt... hogy nem vágja meg magát többet... és most... most miattam... megtette. -felkeltem az ágyról, majd a telefonommal a kezemben a fürdőbe léptem. Megmondtam Axelnek. Ha ő, akkor én is. De előtte meg kellett tudnom, hányat és milyet vágott. Felhívtam Shawnt.
-Szia. -szippogtam.
-Tudod mit tettél, Dallas? -kérdezte idegesen.
-Tudom. Mennyit, milyet? -kérdeztem.
-Nyolcat, és szokásos. Nem kell összevarni, de azért mély. -sóhajtotta.
-Rendben, köszi. -próbáltam gyorsan lerendezni. Mielőtt rájönn, mire készülök.
-Várjunk... Dallas, ne merészeld! -üvöltötte a telefonba. Rájött.
-Sajnálom Shawn. Megmondtam neki. Ha ő is, én is. Plusz, erről én tehetek. -sóhajtottam.
-De ne! Ne csináld Cameron! -üvöltött továbbra is.
-Sajnálom. Szia. -kinyomtam.
Bezártam a fürdőajtót, majd a felső polcra nyúltam a pengékért. Előszedtem egy régi törülközőt, majd leültem a padlóra. Nyolc, nem túl mély vágás. Rendben.
-Sajnálom Axel. -sírtam, amikor először megvágtam magam. -Tudom, hogy én csesztem el. - mégegy vágás. -De tud meg. -harmadik vágás. -Én is szeretlek. -negyedik. -Kibaszottúl. -sírtam továbbra is, amikor már csak három vágás volt hátra. -De képtelen voltam elmondani. -még kettő. -Tudom, hogy én tehetek erről. -márcsak egy. -Sajnálom. -és az utolsó is megvolt. Elállítottam a vérzést a törülközővel, majd eltűntettem a nyomokat. A kezemet bekötöttem, majd kimentem a fürdőből. Rànéztem a telefonomra. 20 nemfogadott hívás, mint Shawntól.
-Sajnálom haver. -suttogtam. Tucat sms is volt tőle. Mind arról szólt, hogy ne merészeljem megtenni. De megtettem. Megmondtam Axelnek. És betartom az igéretem. Úgy döntöttem, hogy inkább alszom, vagyis megpróbálok. Már majdnem átkerültem az álmok nyugalmas tengerére, amikor dörömböltek az erkélyablakomon. Feltápászkodtam, majd kinyitottam azt. Azt tudtam, hoy Shawn lesz az, de erre nem számítottam.

unikornqueen1 ❤️
DorinaMller 💕

Sziasztok!
Tudom, hova tűntem?
Hát gyerekek, minden volt. Beteg voltam (ezért nem volt a héten rész, mert persze, hogy elrontottam a gyomrom), elvették a telefonom, vagy nem volt jó a telom. De mostmár minden oké!
Remélem mindenkinek tetszett az új rész. Szerintetek mi az, ami ennyire meglepte Cameront? A következő részben kiderül (tiszta Tv feeling).
Love you all,
Anna. ❤️