Miraculous: Új hősök Párizsban

5. fejezet

Yara/Macska

  -Jajj,de hülye vagyok!-mondtam cirminek.-Én hülye elaludtam.-És közben láttam a híradót is a hősökkel együtt.*****Cirmi válaszol*****-Jajj ne!Elaludtunk!És lemaradtunk a kirobb izéról.-mondta Yara.-Na nem baj a következő támadásra már fel leszünk készülve. -Remélem nem alszunk el megint!  

-  Szia Yara. Hogy hogy itt vársz?- kérdezte kissé idegesen.

  -TE KÉSTÉL!!!-üvöltöttem le a fejét.-Legközelebb gyere időben haza!-Amúgy is mit csináltál?-Megint bájcsevegtél azzal a fiúval?- faggattam. Már rég kihűlt a vacsi!-Hol jártál?-kérdezte anyukám.  

Lara/Szürke Róka

  - Jó először is neked is szia.Másodszor: A parkban báratkoztam és van neki neve is.Harmadszor : Most találkoztam vele először .Még mindig a parkban- fejeztem be teljesen nyugodtan. Amikor valaki felidegesít ugyanaz történik vele mint bádog emberrel.  

Yara/Macska

  -Oké igazad van!-Szia!-De akkor is ELKÉSTÉL!-mondtam.-Mindegy menjünk aludni!Miután megfürödtem beszéltem Cirmivel,és elmentem aludni.  

Charlotte/Farkas

  Korán felkeltem, kivételesen, mert anya azt ígérte hogy csinál palacsintát reggelire ha felkelek. Meg amúgy is, apa most jön meg, ugyanis neki egy kicsit tovább kellett Norvégiában maradnia.-Sziaa-ugrottam a nyakába amikor benyitott.-Csak nem palacsintát érzek?-kérdezte apa.-Neem, az enyém az összes!-vettem elő a durcás ötévest. Mind leültünk az asztalhoz, apáék beszélgettek én gondolkodtam, ekkor vettem észre hogy mind ketten engem néznek.-Ömm, mondtatok valamit?-biztos elbambultam.-Csak szeretnénk valami fontosat el mondani.-mondták veszélyes komolysággal.-A végén még kiderül hogy örökbe fogadtatok!-nevettem a komoly ábrázatuk láttán.-Ne vicceld már el kicsim, csak annyi lenne hogy, most hogy ide költöztünk Párizsba, meg kéne tudnod hogy kik a francia rokonaid, ugyebár ez anyád bátyját jelenti. Meséltünk már róla csak nem túl bőbeszédűen, mert nem nagyon váltak el jól anyáddal amikor ő kiment Norvégiába.-magyarázta apa, tudtam hogy van egy nagy bátyám, csak még soha nem találkoztam vele. -És ugyebár van egy unokatesód is.-bólintottam, róla se tudtam semmit.-Ők itt élnek Párizsban, és újra felvettem a kapcsolatot a testvéremmel. szóval jó lenne ha találkoznál vele, bár azt hiszem te már találkoztál vele.-mosolygott anya, majdnem hátra estem a székkel, sőt mit szépítsünk, hátra estem.-Jól vagyok! Csak meglepődtem, de örülök, és mikor, és miért nem ismertem fel, és ő miért ne szólt?-durcáztam be a mondat végére. -Gyere, még most elviszünk, nincsenek messze-mosolygott anya miközben felállt az asztaltól. Ha csodálkoztok hogy mennyi mindenre van időm ma reggel elmagyarázom, ötkor keltem, így mindenre van idő, attól még nem fogok rászokni. Megérkeztünk egy hatalmas ház elé, anya beleszólt valami mikrofonba, közben mosolygott, szerintem hiányzott neki a testvére. -Oké, most lefogok sokkolódni, TEE?!-néztem vissza egy meglepett szőkeségre, akit név szerint Adrien Agrestének hívnak.-Anya ha most elájulok az a te hibád!-vetettem a szemére az egyértelmű tényeket.-Szóval ő az a huligán akiről annyit beszéltél.-Mr. Agreste jött le a lépcsőn, na most fogok bepánikolni, nem erre számítottam. Anya oda ment és megölelte, Mr. Agreste kissé késve viszonozta. Adriennel együt mentünk suliba, vagyis nem engedték hogy sétáljunk, be kellett ülnünk egy limuzinba, ami egy ilyen hiperaktív tininek, csak egy kicsit rémálom, meg szörnyen kínos volt az elején, de szerencsére Adrien oldott egy kicsit a hangulaton. Ő sem tudta hogy van egy nagynénje és egy uncsitesója, mondjuk én legalább tudtam róla. Egyébként most hogy így belegondolok, anyának is szőke haja van, és nekem is az volt eredetileg. Nevetve mentünk be az osztályba, mármint amint lenyugodtam és megint képes voltam mindenből viccet csinálni. Marinette kissé féltékenyen nézett rám, így bele súgtam a fülébe hogy ne essék semmi félre értés, óra után megbeszéljük.  

Edgar/Szarvas

  Wow, te a híres Agreste gyerekkel jöttél együtt suliba? - kérdeztem egy kicsit meglepődve, de elviccelve mikor lehuppant mellém. A tegnapi nyomozás elég sikeres volt. Ugyanis csak egyetlen ilyen rikítókék hajú lányt ismerek, mint Farkas. Az az ember pedig itt ül mellettem. De talán még pár emberre is rájöttem, hogy ki lehet. De Charral kezdem a faggatást! 

Charlotte/Farkas

  -Hát kiderült hogy van egy uncsitesóm-csóváltam a fejem, remélem értette a célzást. De olyan izgatottan nézett, biztos vagyok benne hogy akar valamit, és úgy érzem nekem ez nem lesz jó.  

Edgar/Szarvas

  - Megkérném hogy ott hátul az utolsó padban se beszélgessenek! - szólított fel minket a tanár, mert pont ekkor jött be, és kezdetét vette az óra.- Óra után majd kérdezni szeretnék valamit - súgtam még oda neki gyorsan. Nem igazán tudtam, hogyan is lehetne feltenni ezt a kérdést, csak így hmm figyu nem te vagy Farkas? Jhaaaj, nem tudom, majd még kigondolom órán. Utána eszembe jutott Rivuu. Ő eléggé neheztelt rám, nem akarta hogy kiderítsem, kik is vannak az álarcok mögött. De muszáj tudnom.  

Charlotte/Farkas

  -Jól van, ki vele mit szeretnél?-fordultam Edgarhoz óra után, egész órán látszott hogy azon gondolkozik hogy fogalmazza meg a mondani valóját.-De siess mert még Marinettel is beszélnem kell.-néztem a nem létező karórámra.  

Edgar/Szarvas

  - Hát jó. Szóval tudod.. Tartottam egy afféle "nyomozósdit", és szinte 100%-ig biztos vagyok benne, hogy te vagy az egyik szuperhős. Farkas. Ugye? - Char mellett nem szoktam feszengeni, most mégis egy kicsit ezt éreztem, mert hát ez azért elég komoly dolog volt. 

 Charlotte/Farkas

  -Hmm, értem hogy kék a hajam, de mi van ha neki átváltozáskor változik meg a haja?-hoppá, na jó mindig is ügyesen beszéltem magamról egyes szám hármas személyben. És majd ügyesen kihúzom magam, és extrán fogok figyelni, de valakinek meg kell védeni a várost! Mármint ott vannak a többiek, de na, én vagyok a csapat legfontosabb része! 

 Edgar/Szarvas

   -Ez is egy eshetőség, bár egy farkasnak nem szükségeltetik a kék haj. És egyébként is hasonlítasz rá. Kinézetben és stílusban egyaránt. - tudtam, hogy ő az, és éreztem, semmivel sem győzhet meg az ellenkezőjéről.  

Charlotte/Farkas  

Jajj, erre még vissza térünk, de biztosítanom kell Marinettet hogy nem járok Adriennel.-sóhajtottam, valahogy csak megoldom majd. Elmagyaráztam Marinak és Alyának hogy mi a helyzet, azok meg csak tátott szájjal figyeltek, majd Alya tapsolt egyet boldogan, szerinte ez boldog család egyesülés. Egy szóval Happy End, hát ja, bár még nem biztos hogy ilyen biztos talpakon áll a béke, mondjuk Adriennel biztos jóban leszek.

Edgar/Szarvas 

-Menj, de erről még tényleg beszélünk! - elmagyarázta Alyáéknak majd nekem is ezt az Adrienes dolgot. Órák után az ebédlőbe mentünk, kivettük a kaját, majd kerestünk egy asztalt, pont nem ült ott senki.- Na szóval, térjünk csak vissza a reggeli beszélgetésünkhöz! 

  Charlotte/Farkas

  -Komolyan, minek, szuperhős alkatnak ismertél meg?-forgattam a szemem, magamat is megleptem hogy milyen nyugodt vagyok.-Mivel tudnám bizonyítani?-kivettem a táskámból a baseball sapkámat, és ügyesen belerejtettem Ulvaa-t, természetesen egy kocka csokival együtt. Fő a biztonság! Bár nem hiszem hogy tudja mi az a kwami, hacsak... Majd remélem mond valami olyat amit csak egy szuperhős tudhat. 

Edgar/Szarvas   

- Nos ugyanolyan a stílusotok, a hangnem, a szóhasználat és minden. - hadartam egyszerre. Ohh, lehet hogy sokat mondtam, hiszen honnan tudhatok én ilyet??! Na mindegy majdcsak kivágom magam valahogy! 

Charlotte/Farkas  

  -Nahh, majd szólj ha találtál valami jobb bizonyítékot, de most bocsi, mennem kell.-búcsút intettem, és az Agreste kúriához sétáltam, nem fogok megint azzal a limuzinnal menni!