1.rész : A legnehezebb kezdet

1K 17 6
                                    



Esős nap volt a mai Gravity Falls-ban. 1920-at írunk és két testvér épp ebben a pillanatban lépett be egy bordélyházba. Kiskorúak voltak még, 12 évesek, de nem is azért jöttek, hogy használják a ház szolgáltatásait, hanem azért, mert kerestek valakit.

Már egy jó ideje úton voltak. Ketten vágtak neki az országnak, mivel a szüleiket elvesztették egy balesetben. Tudták, hogy csak a bácsikájuk maradt nekik és mindent megtettek azért, hogy megtalálják őt, annak reményében, hogy segíteni tud rajtuk.

Így most tehát beléptek a borbélyházba. Az asztalok között sétálva, füstölő illata csapta meg az orrukat, ami már szinte émelyítően hatott az ott tartózkodókra, de persze mivel mind részeg volt, vajmi keveset fogtak fel abból, hogy rosszul vannak, nemhogy abból, hogy ez a füstölő miatt lenne.

A kislány közelebb húzódott testvéréhez.

- Félek, Dipper. – súgta a fülébe. A fiú megfogta a kezét, hogy megnyugtatassa, de valójában ő is zaklatott volt egy kicsit. Határozottan lépett előre a pulthoz, ahol egy idős hölgy állt, és ahogy Dipper megszólította őt meglepve nézett rájuk.

- Sajnálom, de kiskorúak ide nem léphetnek be. – mondta nekik.

- Nézze – kezdte Dipper -, a bácsikánkat keressük Stanford Pines-t. A rokonai vagyunk. Dipper és Mabel Pines.

- Valóban? Itt sokan akarnak ám a rokonai lenni. Mivel tudjátok igazolni a rokonságot? – hajolt előre a pultos, miközben meggyújtott egy szivart és a füstöt lekicsinylően a gyerekek arcába fújta. Ők meg csak álltak ott. Nem gondolták volna, hogy bizonyítani is kell, majd valamivel a rokonságot. Ám ekkor a hölgy felnevetett – Látom, most nem tudok mit mondani. De nem kell félni. Túlságosan is hasonlítasz rá ahhoz, hogy kételkedni lehessen. Gyertek utánam!

A két fiatal fellélegzett és igyekeztek az idős hölgy után egy folyosón át. Átérve rajta egy ajtóhoz léptek. A hölgy bekopogott, majd a „szabad!" Szó után be is nyitott.

A szoba egy iroda volt. Közepén egy asztallal, ami tele volt pénzzel. Az asztal mögött egy férfi ült. Megjelenése arra engedett következtetni, hogy meglehetősen fukar és rosszindulatú.

- Mit akarsz? Munkaidő van. Neked a pultnál kéne csapolnod az italokat. – nézett a nőre rosszallóan.

- Két gyerek van itt. Azt állítják, hogy a maga rokonai.

- Ha nem fogyasztanak semmit, akár mehetnek is. Nekem nincsenek rokonaim. – jelentette ki a férfi és vissza is tért a pénze számolgatásához.

Dipper mérgesen előre lépett.

- Hát nem érted Stanford? Az apám a testvéred. Nem azért utaztuk be az országot, hogy csak így elküldj! A húgom három napja nem evett és szörnyen megfázott. Segítened kell!

- Elég! – csapott az asztalra a férfi, majd a fiú elé sétált, hátra tett kezekkel. Dipper kicsit megijedt, hiszen egy hatalmas ember tornyosult felette, de nem mutatta jelét. Bátor fiú akart lenni, aki gondját tudja viselni a testvérének – Szó, mi szó valóban hasonlítasz rám, de mégis mit vársz tőlem? Fogadjalak örökbe titeket és járassalak iskolába? Ez egy bordélyház, és nem egy gyermekmenhely. Itt csak akkor maradhattok, ha dolgoztok érte, és akkor még kedves vagyok.

- Ha ez a feltétel, akkor szerintem nem szakadunk bele a munkába. – felelte Dipper.

- Igen ezt mondod, de értetek egyáltalán valamihez?

A fiú nem felelt, de mihez is érthetne két gyerek? Sem nekik sem a szüleiknek nem volt semmi féle szenvedélyük, amivel szakmabeli tapasztalatot szerezhettek volna.

Gravity Falls au fanfiction (BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now