Gravity Falls au fanfiction (BEFEJEZETT)

3.rész: Amikor egy lány van a dologban

Dipper-nek reggel kipattant a szeme. Egyből a tegnapi alakra gondolt. Arra még emlékezett, hogy bemutatkozott neki. „A nevem Bill." visszhangzott a fejében. Talán csak álmodta volna?

Lassan felült, és maga elé nézett. Szíve majd kiugrott a helyéről, ugyanis Bill az ágya végében feküdt és őt figyelte fülig érő vigyorral.

- Mit keresel itt?! – kiáltott fel Dipper, miközben a falhoz passzírozta magát.

- Nehogy megint elájulj! Tegnap este is minden további nélkül kidőltél. – felelte Bill, miközben felállt, és leugrott az ágyról – Te idéztél meg, nem de?

- Igen, de...

- De mi? – lépett hozzá közelebb a szőke, és még mindig mosoly ült az arcán.

- Miért vigyorogsz rám, ilyen furcsán? – kérdezte Dipper. Erre Bill elnevette magát.

- Csak örülök, hogy végre megint itt lehetek Gravity Falls-ban.

Dipper próbált megnyugodni, majd higgadtan megkérdezte:

- Igaz az, hogy képes vagy teljesíteni egy személy minden vágyát?

- Igen. – felelte Bill – De az nem megy ám egy csettintésre. A pozitív érzelmekből nyerem az erőmet, szóval csak akkor megy, ha már igaz barátok vagyunk.

- Ez mekkora egy hülyeség! – mondta Dipper. Bill közelebb hajolt hozzá, és ujjával megbökdöste Dipper arcát, miközben csipkelődve így szólt:

- Na, mi van? Nem akarsz a barátom lenni? – és közben továbbra is vigyorgott.

- Őszintén? Nem igazán. Számomra te túl furcsa vagy.

- Én? Hisz te vagy az, aki még a nevét sem árulta el. – ült le vele szemben Bill.

- Dipper Pines, és kérlek, ne vigyorogj már úgy, mint a tejbe tök! Kiráz tőle a hideg. – veszekedte.

- Sajnos nem megy. Már rég az arcomra fagyott ez a mosoly.

- Egek! Azt hiszem hibát követtem el. – sóhajtott fel Dipper, tenyerébe temetve arcát. Ekkor kopogás hallatszott. Dipper gyorsan felnézett, de Bill-t már sehol sem látta. Az ajtón Mabel lépett be.

- Szia! – köszönt a lány – hoztam neked reggelit. Jobban vagy már?

- Igen. Már egész jól vagyok.

Mabel leült mellé és egy kicsit még beszélgettek, utána a lány elment. Dipper furcsállta, hogy Bill így eltűnt, de ahogy ezen tanakodott, hirtelen megszólította.

- A lány a húgod?

- Kérlek, ne ijesztgess! – szólt ár Dipper, miközben szívére tapasztotta kezét - Egyébként nem a húgom. Ikertestvérek vagyunk.

- Jaj, de édes! Hozott neked ebédet.

- Nos, ennek reggelinek kéne lennie. De mégis egy leves és egy főétel van a tálcán. Pedig tudja, hogy nem szeretem a leveseket. – mondta Dipper.

- Óh, akkor megkaphatom? Idejét sem tudom, mikor ettem utoljára.

- Csak nyugodtan! – tolta közelebb hozzá. Bill felkapta és szájához emelte a tányért, és mohón benyelte az egészet. Mikor végzett elegánsan letette.

- Ejha! Te aztán éhes lehettél. – csodálkozott Dipper. Bill pedig erre megint csak nevetett.

Dipper lassan elfogyasztotta a reggeli ebédjét, közben beszélgetett Bill-el, többek között arról, hogy mi is ő valójában. Bill csak annyit mondott, hogy egy nagy erejű lény ő, de konkrétumot nem adott.