Gravity Falls au fanfiction (BEFEJEZETT)

6.rész: A bosszú

Nagy nehézségek árán sikerült elaludnia, de hajnalban kipattantak a szemei. Azonnal felöltözött és lerohant, hogy megkeresse húgát, ám az öltözőben nem talált rá. Csak egy valakihez fordulhatott.

- Wendy! Esetleg nem tudod, merre van Mabel? – kérdezte Dipper.

- Fent van a szobában. Nemrég ment el a kuncsaftja, most fürdik. Hallod, nagyon kemény éjszakája lehetett.

- Hogy érted ezt?

Dipper szíve majd kiugrott a helyéről. Nagyon megijedt ezen a kijelentésen.

- Te nem is tudod, ki volt a tegnapi alak? – nézett rá Wendy. Dipper nem válaszolt. Villámgyorsan megfordult és rohant fel Mabel-hez.

Kopogás nélkül berontott hozzá. A lány egy dézsa vízben ült, és habár Dipper csak a hátát látta, de az is elég volt. Látta, hogy húga teste tele van kék-zöld foltokkal és véraláfutásokkal.

- Mabel... - szolalt meg halkan Dipper – mi... történt?

A fiú úgy érezte majd összeseik, hogy Mabel-t így kell látnia. Aki pedig lassan testvérére nézett, bánatos ábrázattal.

- Tegnap Gideon nem érkezett meg... - kezdte lassan a lány – Egy idősebb fiú, Mermando vett meg engem. Nagyon erőszakos volt velem az este. – mondta és közben kijött a vízből és magára csavart egy törülközőt. Dipper szóhoz sem jutott, csak az járt a fejében, hogy ő tehet erről. Hiszen, ha megkíméli Gideon életét, akkor nem így történt volna.

- Mabel... én... - kereste a szavakat zaklatottan a fiú, de semmi nem jutott az eszébe. Csak azon kattogott az agya, hogy mekkora hibát követett el, és hogy ez kezd elhatalmasodni rajta.

- Semmi baj. – nyugtatta őt Mabel, és elkezdett öltözködni. – A fiú többet úgy sem jön, úgyhogy mindegy. Azt hiszem rosszabb is lehetett volna. Végül pedig csak túl vagyok rajta.

Úgy beszélt róla, mintha érdektelen volna, de Dipper tudta, hogy ez a dolog sokkal több ennél.

Miután Mabel elkészült Dipper elé lépett és kedvesen a vállára tette a kezét.

- Nem kell aggódnod értem. Inkább magaddal foglalkozz egy kicsit. Pihenned kéne. Olyan elnyúzott vagy.

Dipper bánatosan nézett húgára, aki kedvesen mosolygott rá. Dipper nem bírta tovább. Térdre rogyott és elsírta magát. Mabel letérdelt hozzá.

- Dipper... - szólította meg, erre a fiú megölelte őt és tovább sírt.

- Sajnálom. Bocsáss meg! – sírta. Mabel visszaölelte őt és ezt válaszolta:

- Nincs miért bocsánatot kérned, butus.

- Annyira szeretlek.

- Én is téged.

Dipper érezte, hogy mennyire gyenge. Ő akart lenni a védelmező báty, aki mindig megvédi kistestvérét. Minden vágya az volt, hogy erősebb legyen és oltalmazni tudja őt, de ebben a percben, bizony Dipper volt az, aki segítségre szorult.

- Dipper, ne sírj! – szólt végül Mabel – nem kell aggódnod. Én rendben leszek. – mondta és maga elé emelte testvére arcát és megpuszilta a homlokát. Dipper könnyes szemmel nézett vissza rá. Nem tudott megszólalni.

A lány még utoljára rámosolygott, de mennie kellett.

Dipper maga elé bámult. Egy valamit tudott, azt, hogy bosszút áll ezen a Mermando nevezetűn.