Gravity Falls au fanfiction (BEFEJEZETT)

9.rész: Saját testem rabja

Dipper lassan magához tért. Már csak arra emlékezett, hogy Mabel halálra rémülve tekint rá, és aztán minden elsötétült.

De nem csak ez gondolkodatta el, hanem az is, hogy hol van most?

Egy szobában ült a padlón, megkötözve. Szájában pedig, valami féle rongyot tömtek. Kábán nézett körbe a helyiségben. Az ablak előtt három férfi állt. Nagyban beszélgettek, Dipper nem igazán értette, hogy miről. De miért van ő itt, és miért érez hasító fájdalmat a tarkójában?

Az egyik egyszer csak rápillantott.

- Nos, Uraim! Olybá' tűnik, hogy a kis gyilkos felébredt! – mosolyogta. A férfinak szőke haja és zöld szemei voltak.

- Na, végre hogy! Már azt hittem megölted, amikor fejbekólintottad. – felelte a másik fekete hajjal. A harmadik csupán csak csendben nézett. Neki barna haja volt. A szőke közelebb lépett hozzá, és letérdelt elé. Erősen megragadta Dipper állát és magához húzta.

- Tudod-e, hogy kik vagyunk? Persze, hogy nem. Honnan is tudhatnád! Mi vagyunk Mermando legjobb barátai, és nagyon nem tetszik nekünk az, amit vele tettél.

Dipper értetlenül nézett rá.

- A kisfiú nem is érti, hogy bukott le. – szólt közbe a barna.

- Úgy ölsz, mit egy amatőr. Ráadásként ott is hagytad a fegyvered Mermando mellett. – magyarázta a fekete – és most itt az ideje a bosszúnak. – majd megropogtatta az újait.

- Kérlek! – fogta vissza őt a barna – hiszen, még csak gyerek.

Dipper elkezdett reménykedni, hogy talán a férfi jó ember, de csalódnia kellett.

- Biztosan szívesebben játszana velünk valamit. – folytatta – Esetleg egy kis késdobálást. Úgysem próbáltuk még ki azt a készletet, amit Mermando ajándékozott nekünk.

- Valóban. – bólintotta a szőke és az ágyra tett egy táskát, majd felnyitotta azt. Különböző kések voltak benne, méret, és fajta szerinti szortírozásban – Uraim, tudják a szabályokat? – kérdezte.

- Persze! – nevetett fel a fekete – Iszunk és dobunk. Aki eltalálja, az nyer.

A három férfi felbontott egy üveg italt és gyorsan el is fogyasztották. Dipper szíve pedig csak egyre vert. Nagyon félt ezektől az emberektől, és a késeiktől is.

Ki kell találnom valamit... akármit! Gondolta a fiú, de nem forgott az agya, annyira kétségbe volt esve. Akkor pedig még inkább, amikor az első dobó, a barna srác beállt a szoba másik végébe, pont Dipper elé, és kezébe fogott egy kisebb kést. A férfi célzott és már dobott is, Dipper behunyta a szemét, de a kés szerencséjére pont a feje mellett ért találatot.

- A francba! – csettintett bosszankodva. A szőke elnevette magát.

- Nos, igen. Hiába a jó célzó képesség részegen, barátom! – mondta, majd arrébb tolta őt – Én jövök.

Ő is dobott, de az sem talált célt, ahogy a következő dobások sem. Mindegyik Dipper teste mellett értek célba, és a fiú egyre csak feszültebb lett.

- A rohadt életbe! – szólalt fel a fekete, és Dipper elé lépett, majd megragadta a fiú felsőjét – Mi a francért vagy te ilyen szerencsés? Már úgy kéne kinézned, mint egy sündisznónak. – kiabálta Dipper arcába, miközben össze-vissza rázta. – Adok én neked majd akkora szerencsét! – folytatta, és ökölbe szorította a kezét. Erőteljesen ütlegelni kezdte Dipper-t, ahol csak érte.