I Just Wanna Be With You [Befejezett]

Chapter 01

Hy, guys! 

Itt is volna a legelső része a könyvnek, ami remélem, elnyeri a tetszéseteket! ;) ♥♥

Mindenkinek szép hetet, vigyázzatok magatokra! ☺♥ 

All the love:cseni9_malik

„Senki sem tökéletes, de vannak, akik tökéletesek egymásnak.

Cassandra Clare"

Mia

Biztos sokan hiszik, hogy sztárszülők sarjainak milyen jó és luxus lenni. Igen, ez igaz, de csak bizonyos részekben. Jó abban, hogy vannak híresség ismerőseim is, nagy házunk van, jó suliba járok stb. stb. De vannak rossz oldalai is ennek, amit sokan nem is sejtenek. Például nem tudsz normális életet élni, mert kábé ötnaponta megjelenik rólad valamilyen kép, ha bulizni voltál. Pedig tizennyolc éves létemre nem is járok sokat bulikba, de ha igen, akkor is a nyakamon vannak. Múltkor is David mentett ki a sajtós botránytól, mert mérgemben majdnem nekimentem egy paparazzinak.

Így történt ez ma reggel is. Este David születésnapját ünnepeltük a szokásos törzshelyünkön, hajnalban értem haza, olyan négy felé. Vagy öt. Reggel az ágyamban két, derekamat átölelő és védelmező karra ébredtem fel. Hirtelen kipattantak a szemeim. Várjunk! Ez...ez...DAVID! Úristen. Ugye nem...? Oké, én szeretem őt, de ezt rajtam és a legjobb barátnőmön, Helena-n kívül senki nem tudja. Jó, lehet, hogy anya és Danielle sejtik, de csak sejthetik. Visszatérve: EGYÁLTALÁN MIT KERES ITT az ágyamban, és ami a legfontosabb: MI TÖRTÉNT ESTE? Lepillantok magamra, és a pizsamámat pillantom meg magamon. Kifújom a levegőt. Oké, Mia, nyugi! David karjait finoman lefejtettem magamról, és a fürdőmbe vitt első reggeli utam. Ott fogtam magam és egy jó fél órás zuhanyt vettem. Rengeteg dolgon gondolkodom, ha zuhanyzok. De legfőképpen Daviden. Amolyan „legjobb fiú-lány barátságnak" indult a dolog, de nem ez maradt. És hogy bánom-e? Nem. Mert David életem nagy szerelme. Akinek a nevét mindig nagybetűvel fogom írni, akire mindig mosolyogva gondolok, akire, ha ránézek, csak ketten leszünk és minden gondom-bajom elszáll. Lena, akit fent említettem, mindig is tudta, hogy szeretem Davidet. De ez nem kamaszszerelem, amit majd egyszer elfelejt az ember, meg majd vénkorában visszagondol, hogy „Jajj, hát ilyen is volt!". Nem, én tényleg szeretem Őt. De még magyarázatot kell kérnem Davidtől. Így hát a zuhany után nyár lévén egy rövid shortot és One Direction-ös, otthoni haspólómat vettem fel. Ruháimat magamra kaptam, és a hajamat pedig kontyban fogtam össze. Úgyis itthon vagyok.

Az ágyamhoz léptem, és óvatosan leültem David mellé. Megsimogattam karját, mire felmordult és átfordult az oldalára, ahol hűlt helyemet találta. Hirtelen felpattant, de felém tekintett, így visszafeküdt.

-Jó reggelt, Mia!-köszönt két puszival és megölelt.

-Szia!-biccentek mosolyogva, de látja, hogy van valami.

-Tedd fel a kérdést nyugodtan, látom, hogy van valami, ami nem hagy nyugodni-nézett rám nyugodtan.

-Mi történt este? Odáig emlékszem, hogy megkóstoltuk a piát, és ennyi-nézek rá érdeklődve, mire sóhajt egyet.

-Mia! Semmi. Táncoltál, én is, hazahoztalak, és ennyi-bámulja folyamatosan a földet.

-David Ashton Payne! Szarul hazudsz, remélem tudod-nézek rá, és kezdek ideges lenni.

-Mégis mit mondjak? Hogy a pia után megcsókoltál, én visszsacsókoltam, de megbántam?-emeli fel hangját idegesen. Ilyennek se láttam még. Az állam a padlót súrolja. HOGY MIT CSINÁLTAM? Megcsókoltam. Én. Davidet. Tegnap. A buliban. Jézusom!

-Tehát szerinted egy kibaszott nagy hiba volt. Hát, akkor húzz innen, David! Nem akarlak többet látni. Hogy mondhattad ezt, te jó ég?!-emelem égnek a kezeimet. Ő csak néz rám.

-Mia, ugye nem vagy...?-akad meg a kérdésben.

-Hagyjuk, Dave!-ülök le a székemre, és arcomat kezeim közé temetem.

-Tudod mit, Mia? Elegem van. Hisztizel, megvetsz, röhögsz, mint valami állat, egyszer így, egyszer úgy viselkedsz velem. Nem értelek. Mi lett velünk? Hát, nem legjobb barátok vagyunk?-néz rám immár felöltözve és elkeseredetten.

-Hát nem érted? Istenem, szeretlek! Hát nem érted?-kezdtem el sírni, ő meg lefagyva áll előttem.-De mit számít ez? Én megyek a Los Angelesi egyetemre, te meg húzol Londonba holnapután-nézek rá könnyezve. -Nem ment volna ez a távbarátság, ahogy te hívod. Láttalak volna minden nap helyett évi háromszor ünnepekkor? Hát, kösz, de nem kérek ebből. Kérlek, menj el!-suttogok remény vesztve.

-Nem akarlak itt hagyni, nem érted?-kiált fel, és a földre rogyva keservesen sírni kezd. David sír!

-Kérlek, David... Történt valami éjjel?-nézek rá sírva.

-Már nem számít. Már nem. Viszlát, Mia!- és ki is lépett az életemből, talán örökre.

Én meg ott maradtam. Egyedül, remény vesztve és összetörve...

De én csak veled akarok lenni, David, csak veled.....