A szabadság

158 7 0
                                    

Elképesztő boldogsággal ébtedtem. Tudtam ez az utolsó napom itt de egy ideje már csak erre tudtam gondolni. Reggel már korán felkeltem és körbejártam az egész lodust. Kicsit fájt, hogy elmegyek végülis három évet töltöttem el itt. Igaz néha, kellemetlenek voltak, de volt közöttük kellemes is. Nagyon vártam már a szabadságot de most mégis fájt, hogy elmegyek, végleg. Reggel mikor mindenki felkelt a dominus kijött és elkezdett egy beszédet- Kedves Ariella. Nagyon örülök, hogy ennyi fényes győzelemmel gyarapítottad a lodus dicsőségét. Igaz meg kell valjam nem hittem benned az elején, de ezt mostmár bánom. Most pedig nehéz szívvel engedlek el. Egy kis ideig még szívesen itt tartanálak de az adott szó kötelez. Jó utat és sok boldogságot a szabad élethez. - befejezte majd átadta a legyőzött elenfeleim neveivel tele vésett rudist. Nagyon boldog voltam.Azért sok minden történt amíg itt voltam. Elköszöntem mindenkitől majd felszáltam a lovam hátára. Elvágtattam. A tengerparthoz mentem ahol Adonissal voltunk. Ott beszéltük meg a találkozót. Éjfélkor el is jött. - Kész vagy szivem? - kérdeztem hisz az otthonát készült örökre elhagyni. - Mehetünk! - mondta maj elvágtattunk.

~bocsi a rövid részért de így a vége felé nem akarom elnyújtani. Ma még felrakok egy részt.~

Vérvörös csillag {Befejezett}Donde viven las historias. Descúbrelo ahora