Életszindróma ✔️

31. vers: Vagyok

Az vagyok ami fáj,
a könnyeim vagyok,
sötét üressêg vagyok
mit halottam rám hagyott.

Vagyok a múlt,
sérelmeim vagyok,
és megbánás
mitől szemem ragyog.

Vagyok a törött szivem
mit markában roppantott
a szerelem,
csalódásom vagyok.

Csak remény vagyok
a kimondhatatlan,
tömör sóvárgás
árnyéka vagyok.

Bukásaim vagyok
keserű fizettség,
elrontott tegnapok,
sebeim vagyok.

Erőm vagyok,
folythatatlan remény,
kitartásom vagyok,
harc mi enyém.

Halk szavaim vagyok,
néma fájdalom,
egy titkom vagyok
és nem vállalom.

Az álmaim vagyok,
leláncolt céljaim
elfolytott vágyak
meredek dombjain.

Más hangja vagyok
érintése nyomán,
megrekedt vagyok
az idők folyamán.

Képzeletem vagyok
szép szenvedés,
tetteim vagyok
az is csak kevés.

Mosolyaim vagyok,
a gyomorgörcs,
gondolat vagyok,
mind-mind én vagyok..

És melletted
szeretetem vagyok,
de nélküled
hiányod maradok.

2017.05.11.