Második fejezet

3.5K 105 1
                                    

  Napsütése időjárás, a levegő hőmérséklete 17 Celsius, ami 62,6 Fahrenheit. Nulla felhő az égen. Verőfényes napsugárzás, 23/km/órás szél. Ennek egy csodálatos napnak kellene lennie, ám Én mégis  a szokásos trampli öltözékem viselem: Szűk farmer+kapucnis pulcsi. 

  Képzeljétek ma van az első hazai meccs! Éljen a röplabda. Haaaajrá, TIGRISEK!- Remélem érzitek a hazugság savanyú ízét.

 A legtöbb sportot utálom, ám egyetemistaként nem lehetsz szimplán antiszociális. Itt társadalmilag elvárt, hogy részt vegyél egy csomó érdektelen szaron, és biztasd a hazai népet. Nem léphetsz le a meccs közepén, mert megbélyegeznek és kitaszítanak még jobban, legalább a társasági élet krémjével pöffeszkedhetünk együtt, egy levegőtlen, büdös csarnokban, izzadt srácokat nézve. Szuper!

  Szóval a lelátó közepén ülök, az egyik barátommal Ashlee-vel. Nem értem, a barátságunk létrejöttét sem. Ő szőke, és tökéletes, ám állandóan hülyeségeket beszél, elfelejt fogni mégis mindenki elfogadja olyannak amilyen. Ennek a baráti kapcsolatnak a fennmaradását nem értem. Jön-megy, kirángat az utálok-mindenkit-a-világon-féle érzésemből. Valójában hálás vagyok neki, de beismerni ezt? Neki? Nem vagyok én ilyen sütyü.

  Szurkol, és üvöltve éljenez a hazai csapatnak. Szorongva figyeli a játékot.  Izzadtság  gyönygyözik a homlokán, pedig meg sem mozdul. Jó, nyilván izgul, mert élete szerelme a pályán kínlódik, és ezt óriási figyelemmel kell kísérni. Mindenkinek:

 -Scar, figyeld már! -mutogat a hapsija mezére. Erre egyszerűen muszáj színpadiasan forgatnom a szemem:

-Húúúúúúú! Hajrá, Tigrisek! -közlöm mindezt a fülébe suttogva. Tudomást sem vesz savanyúságomról, csak figyeli a játékot tovább. Nem tudja elfogadni, hogy leszarom.

   A játék feléhez közeledve, nyílik az ajtó, majd besurran valaki. Ránézésre magas, egzotikus tónusokkal bőrtéren.  Lépései ruganyosak, izmai csakúgy dagadnak a karján a fehér hosszú ujjú felső gyönyörűen kirajzolja ezt, ám felsőtestét egy pufi mellény elrejti a tekintetem elől. Fekete baseball sapkáját mélyen az arcába húzza, de néhány tincset csokoládébarna hajából nem fed el. Az öltöző felé veszi az irányt, tekintetemet le sem bírom venni kerek hátsójáról. Hmmmm. Ez kíváncsivá tesz, mint oly régóta semmi más. Egy kettyós lánynak is lehetnek nedves álmai.

  Kezdem hiányolni az idegent. Több, mint 20 kerek percet tölt az öltözőben, már-már furdal a kíváncsiság.

Ekkor nyílik az ajtó, s az ismeretlen belép. Basszameg, eláll a lélegzetem! Göndör csokoládé fürtök keresztezik a tökéletes arcát, melyben fűzöld szemei csak villognak. Makulátlan az arcberendezése, akárcsak egy műalkotás. Izmos vádli, nagy vállak, sokat sejtető mosoly. Bélyegezzetek meg ha akartok, Lányok! Ez az én keresztem. 

  Csere van, azonnal. Beállítják a szexistent, mire magabiztosan lépdel a pályára.


Puszi, 

Scarlett

XOXO

-


.

Ütős szerva, Baby!Donde viven las historias. Descúbrelo ahora