Ütős szerva, Baby!

Tizenkettedik fejezet

  -Neee. Te vagy az a lány, akinek az öcsém eltörte az orrát?  

   Gyanítom, hogy valamiféle, Jake-el kapcsolatos átok ül rajtam. Először ő, majd a hülye testvére teszi még utálatosabbá az életem. Ma, immár nem kevés veszteséggel túlélve a Hétfőt, úgy döntöttem, kiveszek egy kis betegszabit. Az egész álló napra való tervem most elárulom: Evés, alvás, evés, alvás és még egy kicsi alvás. Nagyra törő terveimet, szimplán keresztülhúzza a tény, miszerint a kezem annyira rosszul néz ki, hogy a főzést muszáj hanyagolnom ma. Amíg pizzát rendelek, (Négyévszakot, nyilván), addig felkapom az első útban heverő trikót, melltartó nélkül természetesen, és egy combközépig érő, csíkos zoknit rángatok fel magamra. Majd leteszem a telefont, és azt mormolom magamban:

-Indulhat a buli, Scarlett?-karjaimat a magasba lendítem, és izgatottan teszem hozzá:

-Igeeeen!-Induljon a buli, srácok.

      Egyedül élni, egy kétszobás lakásban maga a mennyország. Nem kell idegesítő lakótársakat elviselned, főzni-mosni-takarítani helyettük. Nincs bonyolult fürdőszoba beosztás, és akár a konyhában, a mosogató fölött is borotválhatod a lábad, széthagyhatod a bugyijaid, senki sem köthet bele. Szimplán magadnak élsz, senki másnak. Elképesztő szabadságot ad, ez a hihetetlenül kis dolog egy nőnek. Nincs megfelelési kényszer, nincs stressz, hogy szalad a lakás, megesz a kosz. Majdnem olyan, mint szinglinek lenni. Várj, Te szingli vagy? Akkor dupla élvezettel jár, barátom! 
   Itt nincsenek hisztis barátok, akik a haverjaikkal vakarják a töküket, sört ledöntve a semmittevéstől kiszáradt torkukon.  Nem létezhetnek ebben a lakásban urak, csak úrnők uralhatják. (Én).

    Bármennyire is elképesztő, ez a szabadság néha teljesen letaglóz. Azt teszel amit csak akarsz, de mégis kivel osztod meg az élményt?  Totálisan egyedül érzem magam, mikor megrendít a felismerés, hogy miért vagyok teljesen egyedül. Valójában a válasz egyszerű, mint az 1x1.                      Scarlett kibaszott Andrews vagyok, azért kerülnek el a csávók. Soha semelyik nem akart tőlem többet egy dugásnál, csak a legrondább szerencsétlenek. Egy ekkora seggű lánnyal, érthetően senki sem akar szóba állni, úgy értem, hosszútávon. Mindenkinek a szőke, vékony, lehetőleg legkisebbre összehajtogatható csúcsmodell kell. Kissé drága ízlésűekre vall, de kedves a szülőkkel, és bármit megtesz a férfiak kedvéért. Trófeákat gyűjt, egy kis szexért bármit megkaphat, amit mi többiek elfelejthetünk. (Igen, fiúk, nők is gyűjthetnek trófeákat, ez nem csak a ti kiváltságotok.) Mi többiek, akik nem nádszálvékonyak vagyunk, és nem eszméletlenül szexik, egyszerűen csak ribancoknak nevezzük őket. Megy az újjal mutogatás egymásra, hiába a feminizmus, meg a hasonló szarságok, amiknek összehozni kellene minket. Klinikai kísérletek igazolják, hogy a nők hosszútávon összeférhetetlenek egymással. Mindhiába az erőlködés, a végén mindig győz a természetes ösztön, és a másik haját tépve, egy harmadiknak fogjuk kikaparni a szemét.

   Ezután a szuper hosszú gondolatsor után, muszáj egy vidámabb filmet megnéznem, hogy felejtsek egy picit. Éppen mikor levetem magam a kanapéra, a közepes méretű Smart tévém elé, megszólal a csengő. Biztosan a pizza lesz az.

   Bugyiban, zokniban, és a melltartó nélkül felvett trikóban csoszogok el az ajtó felé. Érzem a pizza illatát, ezért hagyom azt a hülye kémlelőnyílást, és nagy lendülettel kivágom az ajtót.

   A pofám leszakad! Jake támasztja az ajtómat, egyik kezében egy doboz pizzát, másikban pedig egy papírzacskót egyensúlyozva. Leplezetlen vidámsággal néz végig rajtam, s mikor a szemembe néz, fűzöld tekintete egy árnyalattal sötétebb lesz, s rekedt hangon kérdi:

-Beöltözős buli lesz? Szívesen csatlakoznék ehhez az elbűvölő hölgyeményhez, hogy együtt élvezzük ki istenadta lehetőségeinket.- Majd mintegy hívatlanul, átfurakszik mellettem, s belép a kissé rendetlen lakásomba. Megpördülök, határozottan becsapva az ajtót, s ekkor észreveszem:

Szent szar! Jake De Felice a lakásomban van, és épp engem méricskél!

Puszi,

Scarlett

XOXO