Édes csók, édes ízek

2. Rész. "Az első nap..."

Yuuta pov. 

A koliba még nagyon sokat beszélgettem Rinnel. Megbeszéltük, hogy holnap együtt megyünk az iskolába. Egy jó kis zuhany után a szobámba kuksoltam. Elég meleg volt és kinyitottam egy kicsit az ablakot. A lágy, hűvös szellő kellemesen simogatta az arcom. Lekapcsoltam a lámpát és elterülve az ágyon, elhunytam a szemeimet. Holnap lesz a híres első napom. Nem izgulok annyira. De a gondolataimba újra becsúszott Haru arca. Enyhén újra elpirultam... Igazán kiverhetném a fejemből. De lassan elálmosodtam a sok sok gondolattól. Majd az álmok világába csöppentem. 

Másnap reggel elég korán keltem. Megmosakodtam, felöltöztem, megreggeliztem. Rin már az ajtóm előtt állt. Amikor az osztályba bemutatkoztam, senki nem érdeklődött irántam... ahogy sejtettem. Az óra is dögunalmas volt... de ami az ebédlő előtt történt, az hihetetlen volt. Épp végeztünk az ebéddel, amikor valakinek neki mentem... és hála a magasságosnak pont Haruba botlottam. 

- Hello, öcskös.- mosolygott rám ravaszul. 

- Öcskös a nagyanyád! - néztem rá dühösen, majd tovább akartam menni, de megfogta a károkat.

- Nem engedlek sehová. Tudod, megbeszélni valónk van. Tegnap nem viselkedtél jól...- súgtotta.

- Mi vagyok én? A csicskásod? - tépték ki a karomat a kezéből. 

- Nem. A tulajdonom vagy. - vágta rá szemrebbenés nélkül. Én csak el kerekedett szemekkel néztem rá. 

- És ezt melyik koporsóban álmodtad?- kérdeztem pimaszul.

- Igaz is... kinek kéne egy ilyen nyikhaj, mint te? - nézet rám gúnyosan. 

- Neked.-  mondtam magabiztosan. Ő csak nézet, mint borjú az új kapura. Már én sem értettem, hogy mi van. Csak annyit érzélkeltem, hogy újra elkapja a karom és az ajkaimra mar. A testem elernyedt... bambán viszonoztam a csókját. Ez egy gyengéd, ismerkedős csók volt. Mindenki szeme láttára, majd lassan elvált tőlem. 

- Mi a neved? - kérdezte mély búgó sexy hangján.

- Yuuta.- feleltem röviden, de még mindig a karjaiba csimpazkodtam.

- Nos, Yuu... az enyém vagy. - nézett a szemeivel, majd elmosolyodott .

-Heee?- horkantottam fel és rögtön vissza tért belém az élet. - Még is mit képzelsz, te őskövület? Azt hiszed hogy csak kijelented és meg is kapod amit akarsz? 

- Igen... én mindig megkapom azt amit/akit akarok. És még egy nap alám fekszel... a magamévá teszlek... és alattam fogsz nyögdécselni. - mondta rezzenéstelen arccal. Higyétek el, alaposan kigúvadt a szemem erre a kijelentésre, amit pláne az egész suli hallott. 

- Hm... tényleg?- néztem rá kihívóan és lágyan neki toltam a falhoz, majd rá simultam a testére. 

- És mit akar nagyúram? - vezettem kezeimet a melkhasára.

- Téged.- mosolygott rám önelégültem. Én csak bátran végig nyaltam az alsó ajkán, karjaimat a nyakára vezettem, majd magamhoz húzva... gyomron térdeltem.  Ő görcsösen fogta a hasát.

- Te nyomorult... - nyöszörögte fájdalmasan és a szemei a dühtől szikráztak. 

- Így jár minden nagypofájú.- néztem rá önelégülten.

Ekkor már megint megjelent az oroszlán fejű tanár... 

- Már megint mi folyik itt?- nézett ránk mérgesen. 

- Gyomron térdelt ez a nyomorult. Csak úgy!- próbált lassan kiegyenesesni az "áldozat". 

- Ez nem is igaz, tanár úr! Ez egy aljas rágalom. Ő akart engem megverni a tegnapi miatt! - hazudtam. Igen, sokat szoktam hazudni a magam érdekében. Amúgy is... Haru megérdemli a bűntetést.