Shame |H.S|

Negyedik fejezet

Hétfőn anya vitt iskolába, mert elég ideges voltam a fenyegetés miatt. Nem akartam beszélni erről a szüleimnek, nem akartam megijeszteni őket, vagy azt, hogy aggódjanak értem. A lányok nagyon rendesek voltak, a suli előtt vártak rám.
Az első óra előtt a társaság miatt nem támadott le Vilde. Még Jude és Brad is odajöttek megkérdezni, hogy hogy bírom. Amint egyedül maradtam, Vilde egyből mesélni kezdte, hogy Harry milyen kedves volt vele, mikor közölte, hogy ma vele fog lefeküdni, mivel a többieket már megdugta, és mennyire örült ennek. Megkértem Vildét, hogy hagyjon ezzel békén, és sértetten elsétált.
A napom nyugodtan telt. Gracie, Diamond és Chloe egy pillanatra sem hagytak magamra, közben különböző történeteket meséltek. Például, hogy Jude és Kim még mindig együtt vannak, Brad és Diamond pedig egyre többet beszélnek. A nyugodt napom talán az előszele volt a zűrös szerdának.
Már szerda reggel éreztem, hogy valami nincsen rendben. Holott a hárem hozzám sem szólt - talán tényleg nem emlékeztek -. Vilde is sértődött volt, mivel nem hallgattam meg a beszámolót élete nagy eseményéről.
A problémák ebédkor kezdődtek.
Vildével egy asztalhoz kerültünk, mivel a társaság az elpárolgott, vagy kitudja.
Harry közeledett az asztalunk felé. Jó rég nem láttam, de egyből irritálni kezdett, már azzal a fene magabiztos járásával, ami pontosan mutatta, hogy van célja, és azzal, hogy miközben a lábai és a teste iszonyú szexin mozog, a sötétzöld szemével képes a szemkontaktus fenntartására is.
Nem meglepő, hogy a mi asztalunkhoz jött. A lányok szeme elkerekedett a meglepetéstől. Vilde felpattant, hogy köszöntse, Harry pedig hátrahőkölt.
- Kedves Vilde! Kedves Vilde... - a hangjában tettetett töprengést véltem felfedezni. Ennek az embernek a hangja is szexi. Mély, karcos és olyan szépen ejti a szavakat, akcentussal, nem mint a többi amerikai. - Az, hogy a bulin megdugtalak, nem jelenti azt, hogy mi együtt vagyunk, szóval ne irogass folyamatosan, mert letiltalak, nem vagyok vevő a marhaságaidra. Nem érezted azt, az 50. üzenetnél, hogy magasról leszarlak? A meztelen képeid sem fogtak meg, nem vagy olyan kívánatos, mint te hiszed. Ahhoz, hogy a barátnőm legyél közel sem vagy elég jó, sőt, még ahhoz sem, hogy a trófeám. Utólag azt is letagadnám, hogy megdugtalak.
- Hogyan lehetnék elég jó? - A kérdésétől majdnem kiköptem a kajámat.
- Te?? - tette fel a kérdést szánakozva, lekezelő hangsúllyal - Mondd, nem értesz a szóból? Sehogy. Nincs benned semmi nőiesseg. Veszett ügy vagy. - Vilde szeme elkerekedett, és elrohant. Én is felálltam, és elérkezettnek gondoltam az időt arra, hogy Harryt helyre tegyem, mert valakinek el kell végezni ezt is. Harry sarkon fordult, mikor megszólítottam.
- Harry, Harry... Mi történt a múltadban, hogy ekkora alsóbbrendűségi komplexusod van, hogy magasról leszarsz egy első éves lányt, hogy menőnek érezd magad?
- Ki vagy te? - kérdezte fura éllel a hangjában.
- Nem voltál gyerekként értékelve? Anyád sosem dicsérte meg a rajzaidat? Vagy apád nem ment el a bizonyítványosztásaidra? Nem volt szőr a farkadon, és cikiztek ezért? Mindegy, sürgősen túl kell ezen jutnod, és el kell kezdened emberként viselkedni. Hagyd abba azt, hogy egy kibaszott kliséként létezel. Mit hiszel? Hogy talán nem látnak át a magatartásodon, drága? Mert elég egyszerű vagy, azt meg kell hagyni. - Harry szeme szinte űrhajó méretűre kerekedett, közben én Vilde után mentem. Lehet, hogy most rosszat tettem magamnak, de nem érdekel. Ilyen bánásmódot senki nem érdemel meg. Sajnálom, hogy Vilde nem látja, hogy Harry mekkora nyomorék is.
Vilde a mosdóba rohant, és csak nézte a tükörképét.
- Tudom, hogy szerelmes belém - szólalt meg, mikor bementem - Ez csak a figyelmem felkeltése miatt kellett.
- Vilde.... Te is tudod, hogy ez nem így van. - próbáltam finom lenni. - Aki szerelmes, az nem fájdalmat okozni akar neked!
- Na, húzz el innen! Folyamatosan csak leamortizálsz, és azt hiszed, hogy nincs esélyem, pedig igenis van! Ne önmagadból indulj ki! - Ekkor döntöttem el magamban, hogy Vilde már veszett eset. Ha ebből azt érzi, hogy Harry szerelmes belé, akkor már én semmit nem fogok tudni tenni. Vilde tehát megsértődött rám.
Egész nap azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnám mégis megvédeni, de semmi nem jutott eszembe. Teljességgel kizárt az életéből.  A napjaim attól függetlenül nyugodtan teltek, az új barátaim társaságában. Mindenki kedves volt velem, továbbra is. Vilde és a baráti köre azonban gonoszan méregettek a sarkokban.