Magical Coincidence

I.

-Merre van?
-Mindjárt jön, ne aggódj érti a dolgát.
-Tudom, de ha ezt elbaltázzuk oda az arany. - Mire kimondta a fáról egy köpenybe burkolózó alak ugrott le, egyenesen a bestia felé. - Most! - kiáltotta el magát és felhúzta az ijjat majd lőtt. Csuklyája takarásábban elmosolyodott, mikor a bestia arra ment amerre szerette volna. A két fiú előugrott a bokor takarásából és leterítettek a hatalmas fenevadat.
-Huh azt hittem, hogy túl későn fogsz rajtaütni. - mondta az egyik fiú és elmosolyodott. - Már tudhatnád hogy jól végzem a dolgom. - mondta alig halhatóan, majd levette a csuklyát a fejéről és mély tengerkék színű szemével nézett a fiúkra. - Mehetünk? - Persze - vágták rá egyszerre.

"Kihullott a kezemből a telefon és a földre csúsztam, zokogtam mint egy kisgyerek akit megfosztottak a kedvenc játékától. Eszembe jutott Avery a szüleim szemefénye. A kedves, jólelkű mindig vidám kis Avery, aki bármit megtett volna, hogy a szüleink büszkék legyenek rá. Vajon, hogy fogja fogadni? Kiborul vagy próbál erős maradni? Egyett tudok, nekem annak kell maradnom, bármennyire is nehéz Avery miatt nem mutathatom ki mennyire fáj és kiborít ez az egész. Feltápászkodtam a földről és a fürdőbe mentem, majd rendbe szedtem magam és eltüntettem a kiborulásom nyomait.

Lassan lépkedetem a suli folyósolyán. A terem ajtaja előtt nagy levegőt vettem és erőt gyűjtöttem. Lenyomtam a kilincset és bementem. - Elnézést Tanárnő Averyért jöttem. - Határozott hangom keményen és szárazon csengett a csendlepte termem. A tanár csak bólintani tudott, majd Averyre néztem aki már elindult felém.

Fájdalmasan zokogni kezdett a kihalt folyosón. A földre csúsztunk és szorosan öleltem magamhoz. - Nem lesz semmi baj, ketten túljutunk rajta. Te meg én. - Próbáltam erősnek maradni, de a szememet marni kezdték a könnyek, kipislogtam őket, majd felállítottam a húgom és kivezettem.

-Ne játszd meg magad! Te folyamatosan csak lázadoztál ellenük! És ne próbáld őket helyettesíteni, mert soha nem leszel olyan mint ők! - Kirohantam a házból és futni kezdtem. Nem tudom meddig futhattam de besötétedett és eltévedtem. Azt hiszem egy vizesésen is keresztül futottam a ruhám nedvességét nézve. Ahogy beljebb mentem az erdőbe egyre rémisztőbb hangokat hallottam.

Megráztam a fejem, hogy elhesegessem az emlékeket. - Minden rendben? - hallottam meg magam mellett Zyko hangját. - Igen, persze csak egy emlék-mondtam halkan. Félóra múlva beértünk a városba és megkaptuk a jutalmat a bestia levadászásáért. - Hát skacok én azt hiszem visszavonulok. - Mondtam kedvesen - Na nem azt már nem, ezt egy kell ünnepelnünk. - Mondta Zyko és megragadva a karom húzni kezdett a kocsma felé. Nevetve megráztam a fejem és követtem ezeket a fiúkat akik az életem mentették meg azzal, hogy befogadtak. Ünnepeltünk, táncoltunk és énekeltünk ittunk és ettünk, de tudtam, hogy nem érezhetem magam ilyen jól, hisz azt se tudom mi van Averyvel.

Mikor hazáértem bedöltem az ágyba. Már két éve. Két éve, hogy eltűntem onnan és feltűntem itt.