Magical Coincidence

Avery

Mi ugye nem akartok itt hagyni ?- kérdeztem a nővéremre meredve.
- Nem hagylak itt, vissza jösz velem a városba.-nyugtatott meg. Én egyetértőn bólintottam, bár fogalmam sem volt hogy mi folyik körülöttem, már azon kezdtem el gondolkozni hogy lehet csak álmodom ezt az egészet. Ashley a két idegen felé fordult váltottak pár szót majd a két fiú folytatta az útját.
- Ők hova mennek?.- kérdeztem hirtelen.
- Ez hosszú sztori....úgymond dolgozni.- mosolygott Ashley.
Nekem pedig rengeteg kérdés kavargott a fejembe de hirtelen azt sem tudtam melyiket mondjam.Majd Ashley törte meg a csendet.
- El kell mennünk a varónőhöz minél hamarabb szereznünk kell neked ruhát, ha valaki így meg lát és Mortimer fülébe jut annak rossz vége lesz.
- Ki az a Mortimer ?
- A vár fő ura.- válaszolt határozottan Ashley.
- Mi?- ráncoltam a homlokom majd csak hagytuk lógva a kérdést. Amint egyre csak haladtunk hirtelen megpillantottam egy gyönyörű kastélyt a távolban. Itt annyira szép minden, biztosra veszem hogy csak álmodom az egészet. De még ha így is van, csak élvezem, legalább láthatom Ashleyt.
- Mindjárt ott vagyunk. Vedd fel ezt.- mondta Ashley majd levette köpenyét és rám terítette. Majd tovább folytattuk az utunkat. Ahogy közeledtünk egyre több ember vett minket körbe fiatalok,öregek,férfiak és nők mindenkin hasonló ruha volt mint Ashleyn mind bőr és mintha mindenki harca készen állt volna öltözékükből ítélve. Elszaladt előttem egy körülbelül tíz éves kisfiú akinek oldalt tarisznyájába egy kis tör volt erősítve.
- Mért van mindenkinél fegyver?- kérdeztem értetlenül.
- Védik magukat, ebben a világban rengetek különös teremtmény van az összeset még én sem ismerem kivéve a bronzokat és ghoulokat a sírlabrókat ocsmány egy teremtés de kevésbé olyan veszélyes mint a bronz.- rémülten hallgattam Ashleyt olyan nehéz elhinni hogy ezt az idilli képet úgymond szörnyek törik meg. Amikor végre átkuszálódtunk ez ember tömegen ahol természetesen mindenki megbámult Ashley megállt egy faháznál.Kinyitota az ajtót majd kezével intett.
- Gyere.- mondta.
- Csak ne olyan sietősen hölgyeim.- hallottam egy rekedt de mégis határozott hangot a hátam mögül.Megfordultam és egy férfival találtam szemben magam. Szemei acélszürkék és szigorúak. Hoszabb,barna hullámos haja még karakteresebbé teszi az arcát. Keskeny ajkai mosolyra húzódnak amikor megérinti az arcom.
- Egy új lány.- mondta kezét az arcomon pihentetve. Elhúzódtam tőle de ő magához rántott. És mérgesen Ashlyre nézett.
- Azt hittem már lezártátok azt a rohadt portált.- szorította meg dühében az oldalam.
- Ereszd el a hugomat.- ordított rá Ashley és felhúzta az íjját.
A férfi ajka gúnyos mosolyt öltött.
- Ashley ugyan kérlek..- csóválta a fejét- tudod jól hogy én sokkal erősebb vagyok itt bárkinél.- kezdett hahotázásba.
- Mortimer utoljára mondom ereszd el a hugom.- szorított rá jobban az íjra Ashley.
- Szólhattál volna róla hamarabb is.- simított végig a hajamon.- Nem eresztem el addig míg le nem zárjátok a barátaiddal a portált hiszen amikor te átjöttél magaddal hoztad a bronzokat a világunk egyik legveszélyesebb falyát akkor mit hozott át ő? Csak gondolj bele Ash.- szólt Mortimer miközben arca ismét felvette a düh formáit. Ashley mintha belátta volna a hibáját és leeresztette az íjjat. Láttam rajta ahogy majd szétfeszíti a harag de továbbra is csak hallgat. Én meg csak álltam a férfi oldalán nem tudtam megszólalni hisz azt sem tudtam mi ez az egész legszívesebben ordítottam volna.
- Nálam marad míg be nem fejezed amit két éve igértél.- szegezte Mortimer Ashleyre a mutató ujját majd még jobban magához szorítva elhurcolt.