Magical Coincidence

Ashley

- Nekem nem parancsolsz. - sziszegtem mérgesen. - Még az én képességem sem tudod, gondolod majd a húgomét elárulom? Ne nevetess. - Mondtam gúnyosan majd Zykora néztem és bólintva jeleztem neki, hogy mehetünk. Megfogtam a húgom karját és elindultunk a házam felé.

Mikor beléptünk a házba egyből Ryanhez mentem és leültem mellé, majd megnéztem a sebeit. - Hogy van? - Kérdezte meg halkan Zyko és ő is odajött Averyvel együtt. - A láza lement és a sebei se olyan csúnyák már mint eddig. - Mondtam mosolyogva. - Avery, gyere szeretnélek bemutatni. Ő itt Zyko, aki az ágyon van pedig Ryan. Ők találtak meg mikor idekerültem és úgy mond magukhoz vettek.-Mondtam mosolyogva és ránéztem Zykora, aki csak mosolyogva átölte a vállam, majd húgom is bemutatkozott neki. - Milyen képességeiről magyarázott Mortimer? - kérdezte Avery és fázósan átkarolta magát. - Ha fázól...bebújhatsz mellém. - Hátrakaptam a fejem mikor meghalottam Ryan hangját, és mosolyogva figyeltem, hogy magához tért. - Kösz inkább halálra fagyom. - Fintorgott Avery, mi pedig Zykoval nevetni kezdtünk. - Hogy vagy? - kérdeztem kedvesen. - Szerintem úgy ahogy kinézek.- Halványan elmosolyodott miközben válaszolt, majd visszafordultam Avery felé. - Nos, a képességekről Zykonak több a tudása, mint nekem. - Mosolyogtam és Zykora néztem. - Itt ebben a világban a neveknek nagy jelentősége van, minden névnek van valami jelntése. Az Ashleynek erdő, szóval neki a természettel van összefüggésben az ereje. És így tovább. Nem biztos, hogy egyből megtudja valaki az erejét, évekbe is beletelhet, hogy valaki rájöjjön. Ryan is csak most jött rá. - Mondta komolyan. - Mint kiderült én kapukat tudok becsukni és valószínűleg nyitni is tudok. - Mondta gyengén és kicsit erőtlenül. - De úgy néz ki hogy ez egy kicsit veszélyes, vagy legalábbis addig amíg meg nem tanulom írânyítani. - Mosolygott, Avery pedig bólogatott, hogy megértette. - Gyere adok neked valami ruhát, hogy ne tűnj ki ennyire. - Mondtam kedvesen majd a szekrényemhez vezettem, hogy válasszon magának valamit. A választása egy fekete bőr nadrágra és egy bőrtoppra esett. - Ash beszélhetnénk? - Bólintottotam és követtem Zykot. - Tudod, hogy szűkében vagyunk a pénznek, és most azt se segít a helyzeten, hogy Ryan lesérült. Ketten is tudunk persze kalandokat teljesíteni csak hát itt van most ez a feladat. Nem gondolod, hogy ez kettőnknek nehéz lesz? - kérdezte aggódva a kezét pedig ökölbe szorította majd kiengedte. - De, én is ezen gondolkozom. Megpróbálhatnánk csak éppen egy másik stratégiával. - Motyogom halkan. - És mi a helyzet Averyvel? - Elkezdtem ma a kiképzését, de holnapra akkor se fog készen állni egy broznra. - Mondtam halkan, mert tudtam, hogy ebben igazam volt és nem akartam veszélynek kitenni a húgom. - Én nem erre céloztam. - Szólalt meg Zyko én pedig értetlenül néztem rá. - Látom, hogy örülsz neki, hogy itt van, de ugyanakkor mintha kétségeket vélnék felfedezni a szemedben. - Nézet mélyen a szembe én pedig lehajtottam a fejem majd sóhajtottam. - Tudod, régen mondott bizonyos dolgokat. Amiket lehet nem gondolt komolyan, de bennem akkor is mély sebet hagytak. - Mondtam halkan és ránéztem majd halványan elmosolyodtam. - De semmit nem gátol meg abból, hogy örülök neki. - Mondtam mosolyogva. - Rendben, gyere menjünk be. - Beléptünk a házba és csak annyit láttunk, hogy Avery Ryan mellett ül az ágyba. Elmosolyodtam, de Zyko tönkre tette a pillanatott, hogy megszólalt. - Megzavartunk valamit? - kérdezte meg nevetve, majd öldalba könyököltem. - Készülj ma kezdem a kiképzésed. Előre szólok nem leszek finom, hiába vagy a húgom. - Mondtam komolyan miközben végig a szemébe néztem.