Magical Coincidence

Ashley

-A francba - sziszegtem mérgesen majd kifutottam a házból és arra fordultam amerre Mortimer indult a húgommal. Felhúztam újra az íjjam és erősen feszítettem meg, a karom remegett a megterheléstől amit rá róttam. Mély levegőt vettem és lehunytam a szemem...céloztam...lőttem. A nyílvesszőm egyenesen Mortimer füle mellett suhant el, levágva egy tincs haját. Meghökkenve nézett hátra, mikor pedig a tekintetünk találkozott, szemét elöntötte a düh. - Ha csak egy haja szála is meggörbül a húgomnak, a következő lövés célba fog találni, Mortimer. - Mondtam komolyan majd megfordultam és a többiek után rohantam.

Mikor megláttam az alakjukat gyorsabban kezdtem el szedni a lábam. - Zyko! Ryan! - Egyből meghallották a hangom és hátra fordultak, mikor pedig elégé kifújtam magam elmondtam nekik mi történt. - És ha neked van még hozzá az erőd hozzá?! Nem zárhatod be! Nem engedem! - Mondta Zyko dühösen miközben fel le kezdett járkálni egy másik terven agyalva. - Nem tehetek mást! A testvéremről van szó Zyko! - Mondtam kétségbeesetten, titkolhattam volna hogy mit érzek, de ez a két fiú 2 év alatt jobban megismertek,mint bárki más a normális éveim alatt. - Ashleynek igaza van, ha nem zárja be a kaput Mortimer kitudja mit tesz a hugával..sőt az se biztos, hogy Ashleynek van még hozzá a hatalma. -Érvelt Ryan is az én tervem mellett, mire Zyko csak még dühösebb lett. - Bele fogsz halni...én ebben nem veszek részt! - Csattant hangosan Zyko hangja az erdei némaságban, megszeppenve néztem fel fekete szemeibe, amelybe mindig képes voltam elveszni, és olyankor a világ is megszünt körülöttem. Közelebb mentem hozzá és megérintettem a karját. - Hé, nem lesz bajom. Nem lehet nagyobb dolog, mint legyőzni egy Brozt. - Mosolyogtam fel rá kedvesen és biztatóan hátha ezzel is nyugtatni tudom. - Ez már mágikus Ashley, nem az íjjadra és a fegyvereidre támaszkodsz, mint egy vadászatnál. - Mondta komolyan a szemembe nézve. - Kérlek Zyko, nélkületek nem tudom megtenni, kell, hogy ott legyetek mellettem. - Mondtam könyörgőn és próbáltam a ellenállhatatlan pillantásommal nézni a fiúkra. Zyko felsóhajtott és bólintott. - De ha bármi baj van, vagy csak egyszerűen rosszul néz ki a helyzet, leállítalak. - Mondta komolyan én pedig mosolyogva bólogattam és szorosan megöleltem. - Köszönöm - suttogtam. - Menjünk. - mondta komolyan és elindult abba az irányba ahol az átjáró van.

Amikor odaértünk fogalmam sem volt róla, hogyan is kell ezt bezárni, de Mortimer szerint valamelyikőnk megtudja csinálni. - Mit is kéne itt most csinálni? - kérdeztem meg a fiúkra nézve. - Biztos valami Woodoo bűbáj. - Nézett rám Zyko, mikor a hangom utánozva próbálta elmondani, az én egyik hozzászólásom egy lebegő kavics darabra. - Haha..ha - mondtam gúnyosan és csúnyán néztem rá. - Nekem van egy ötletem. - Mondta hirtelen Ryan és erősen koncentrálni kezdett. Egyre erőteljesebben kezdett fújni a szél, a fejünk felett pedig egy kék ösvényt jelent meg. Zykoba kapaszkodtam, mivel a szél már olyan erejű volt, hogy a fák is meghajoltak hatalma előtt. Fekete hajam dühösen tépkedte és csapkodta ide oda, míg hirtelen lecsendesedett. Kinyitottam eddig csukva tartott szemem és megláttam Ryant ahogy a földön fekszik. - Ryan! - Odarohantunk hozzá, a ruhája szanaszét szakadt és több vágásra hasonlító seb borította a testét. - Megmondtam, hogy ez lesz..-morogta dühösen Zyko és felvette Ryant majd a város felé indult. Bűntudatom volt, hogy, belesodortam a barátaimat ebbe, de Avery veszélyben van, Zyko után futottam. - Ne haragudj én nem ezt akartam...-mondtam halkan. - Nem rád haragszom, hanem Mortimerre. - Mondta kedvesen és megsimogatta a fejem.

Zyko berúgta az ajtót én pedig felfeszítettem az íjjat. - No lám lám...csak sikerült bezárnotok a kaput. Ezen még én is meglepetés, pedig az nem sűrűn fordul elő. - Mondta és gúnyosan elmosolyodott. - Ashley! - futott volna oda húgom de Mortimer visszarántotta. - Enged el a húgom Mortimer, vagy ez a nyíl célba ér és keresztül megy a koponyádon. - Böktem a fejemmel a nyílvessző felé és még jobban megfeszítettem az íjjat.