Magical Coincidence

Avery szemszöge.

A nevem Avery Armstrong. A szüleim halála után bácsikámhoz David Armstronghoz kerültem. Csupán 13 voltam amikor meghaltak. Azóta már két év telt el. Van egy nálam fél évvel idősebb nővérem Ashley. Aki a szüleim halála napján eltünt azóta nem hallottam róla. A rendőrség csupán egy hónap után feladta a keresését. De David és én még mindig nem nyugodtunk bele. Tudom, érzem hogy a nővérem még életben van. Amikor eltünt haragudtam rá, mert magamra hagyott pedig meg ígérte hogy segít hogy együtt túl jutunk mindenen de ez nem így történt. Most már bármit meg adnék azért hogy láthassam őt, nem telik el úgy nap hogy ne gondolnék rá vagy a szüleimre. Az évek alatt üresé váltam nincs senki aki pótolni tudná hiányukat. A mai napig könnyek kísérnek álmomba...

A napsugarai égették az arcom. Lassan kinyitottam a szemem. Láttam ahogy David az ágyam melletti kis szekrényre rak egy csésze kávét. Majd rám pillantott, barna szeméből kedvesség sugárzott de tudtam hogy legbelül ő is harcol a múlttal.
- Jó reggelt, ideje készülni- szólt mosolyogva. A reggeli fáradtság miatt csak nyöszörögni tudtam egy rendben félét. Majd felültem hálásan néztem Davidre majd elemeltem a csésze kávét. Belekortyoltam miközben David ki ment az ajtón. Letettem a kávét. Majd a fiókba nyúltam kivettem egy szál cigarettát. Felálltam majd kimentem a szobámból nyíló erkélyre és ott rágyújtottam. Éreztem ahogy füst leáramlik a tüdőmbe majd jól esően kifújtam. Közben csak az járt a fejemben hogy ismét egy értelmetlen napra ébredtem. Még gimibe járok és az osztállyal túrázni megyünk. Mióta Ashley eltünt egy fél év kihagyásal de visszamentem a suliba. Beakarom teljesíteni anyáék vágyát. Az Ucla nevezetű egyetemre akarok menni hogy szívsebész lehessek. Az osztályban senkit sem szívlelek és csak egy barátom van Lisa. Miután végeztem a cigivel elnyomtam. Majd lesétáltam a lépcsőn a fürdőbe. A földszinten Maryvel találtam szembe magam David barátnőjével.
- Jól aludtál ?- kérdezte mosolyogva. Szemforgatva siettem be a fürdőbe. Istenem ennek a nőnek sosincs rossz kedve gondoltam magamban. Igazából Mary kedves volt mindent megtett azért hogy kedveljem. De nekem nem ment, azóta minden megváltozott bennem senkit nem akartam túl közel engedni magamhoz..

Mikor elkészültem felkaptam a váltáskám épp nyitottam a kijárati ajtót amikor David ki szólt a konyhából.
- Nem reggelizel ?- kérdezte.
- Nem köszi.
- De sokáig lesztek ma nem ? Kérdezte aggodalmasan.
- Van nálam pénz ha megéhezek majd veszek valamit.- nyugtattam.
- Az erdőbe hol találsz boltot?- mosolygott David majd kezével beintett a konyhába. David volt az aki vigyázott rám már két éve. Mindig túl agódja ha elmegyek valahova de ezt már tisztázta hogy csak azért teszi mert félt és hogy nem akar engem is elveszíteni.
Amikor megregeliztem Lisa már üzenetben érdeklődött hogy mikor megyek. Ezért felálltam majd alig hallhatóan elköszöntem Marytől és Davidtől. Kiléptem az ajtón majd a házunktól nem messze lévő buszmegállóba siettem. Két perc telt el de már jött is a túra busz. Amint felszáltam láttam hogy Lisa hevesen integet. Odasétáltam majd lehupantam mellé. Lisa megölelt, zöld szemeiben láttam az izgatotságot imádott utazni, bár igaz hogy csak a közeli erdőbe és valami hülye vízeséshez megyünk a biológia tanár kíséretében de Lisa akkor is majd kiugrott a bőréből.
- Na és te mit hoztál az útra?- kérdezte széles vigyorral.
- Semmit.- jelentettem ki teljes nyugodtsággal. Lisa megdöbbent majd legyintett egyet.
- Úgyis mindenből kettőt hoztam.- majd elkezdte sorolni a táskája tartalmát.
Az út alig volt pusztán félóra.
Amint leszáltunk a buszról Mr.Martin a biosz tanár az erdő fáiról kezdett beszélni. Nem igazán figyeltem rá mert valami más kötötte le az érdeklődésem. Egy egészen fura érzés kerített hatalmába. Mintha..Ashley a közelemben lenne, mintha érezném a jelenlétét. Annyira el voltam foglalva ezzel az érzéssel hogy egyszer csak arra lettem figyelmes hogy egy vízeséshez értünk.
- Remek fiatalok itt megállunk egy kicsit pihenni! Vigyázat senki ne menjen túl közel a széléhez roppantul nyirkos.- igazította meg Mr.Martin a szemüvegét. Én pedig helyet foglaltam a szélétől kicsit távolabb úgy néztem a lezúduló víz sugarakat.
- Mr.Martin mondta hogy annyira erős az áramlása hogy ha alá állnánk szétzúzná a csontjainkat- borzongott meg a mellettem helyet foglaló Lisa. Bólogattam miközben tovább figyeltem a vízesést. Egy húsz perc után Mr.Martin szólt hogy induljunk. De annyira el voltam foglalva a különös érzéseimmel hogy már csak arra lettem figyelmes hogy Lisa 5 méterről kiabál vissza.
- Jössz már.- felálltam és lesepertem a nadrágomra tapadt piszkot. Még vettettem egy utolsó pillantást az előttem lévő vízesésre. Aztán észrevettem hogy lent a víz mintha kavarogna. Közelebb mentem egészen a széléhez hogy jobban lássam. Egy örvény volt. Hirtelen kicsúszott a talaj a lábam alól majd zuhani kezdtem. A félelem átvette felletem a hatalmat ahogy zuhantam az egész eddigi életem lepergett a szemem előtt. A szél süvöltött a fülem mellett majd hirtelen becsapódtam. A jéghideg víz mintha ezer tőrt szúrtak volna belém úgy hasított a testembe. Kapálóztam, de nem tudtam szabadulni a víz fogságából. Majd minden elsötétült.

Amikor kinyitottam a szemem iszonyatos fájdalom nyilalt a fejembe. Kezemet a fejemhez emeltem majd azt elvéve onnan láttam hogy bíborvörösé vált a hófehér bőröm. Lassan felültem. Körülnéztem csoda szép látvány tárult elém az égbolt lila és kék színekben pompázott, a hold megszokottnál is közelebb volt. A távolban hegységek  húzódtak. Előttem volt egy tó kristálytiszta. A vízben és a partján is lila kristályok voltak. A tavat fenyők szegélyezték. A levegőben millió pillangó repkedett az egyik rá szállt a kezemre. Gyönyörű volt, szárnyai átlátszóak és úgy csillogtak mintha gyémántból lettek volna. Sokáig néztem, majd társait követve ő is a levegőbe repült. Megbróbáltam felállni.
De amint éreztem a talajon mindkét lábam. Minden elcsendesedett körülöttem a fejem iszonyatosan hasgott és újra elsötétült a világ.