Napló

II. fejezet

Molly és Lucy egymással szemben ülve iszogatták a forrócsokoládét a kávézóban. A kényelmes bőrfotelben elfelejtkeztek arról, hogy mi is a problémájuk. Tegnap találták meg a zsákot, de hírzárlat van róla, így a város lakói semmit se tudnak.

- Most komoly?- kérdezte lehunyva a szemét Molly- Miért nem lépsz be apád laptopján a mappákba, ahol lehet van róla valami hír. Vagy ilyesmi. Ott dolgozik, láttam, amikor besietett a kordon mögé.

- Kirúghatják- jegyezte meg csendesen Lucy- Gondolj bele: ha kiszivárog valami, azért őt is előveszik, és megtudhatják, hogy ő volt, és...

- Az Isten szerelmére, légy végre nő, állj a talpadra, és beszélj vele!

- Azt akarod, hogy zsaroljam meg őt?- kérdezte felháborodva. Ekkor adott hálát annak, hogy egy elszigetelt részt választottak a kávézóban.

- Tudsz valamit, amit nem akar, hogy más is tudjon. Ő meg tud olyat, amire nekünk van szükségünk.

- Miért akarnám zsarolni? Mit mondjak, hogy miért van szükségem az infóra? Mert... nem, ilyet nem mondok ki- legyintett fáradtan a lány.

- Igen? Akkor mondd azt, hogy csak. Ez mindig segít- mosolygott a másik.

- Molly, az apámról van szó.

- Lucy, az életünkről van szó. Legalább gondold át, hogy mi a fontosabb.

- Igaz, a családomban még nem volt bűnöző és törvénysértő. Legalább mást is magammal rántok, nem igaz?- sóhajtott, majd lehúzta a maradék italt- Ideje mennem. Apa laptopja a fájlokkal otthon kell, hogy legyen. Megnézem, hogy mit tehetek. Szia!

- Szia!

Ezzel Lucy távozott, és egyenesen hazament. Otthon minden csendes volt, csak a nővére hallgatott zenét a szobájában, az emeleten. A ház egyik szobáját kialakították az apja számára dolgozónak, ahol mindenféle iratot és ilyesmit tárolt. A gond csak az volt, hogy zárva tartotta az előírások miatt. Alapból megbízott a családban, de az előírás...

Lucy most kifejezetten utálta az előírásokat. Úgy kinyitni az ajtót, hogy ne tűnjön betörésnek nehéz. Kell a kulcs. Ezen elhatározásának eleget téve bement a szülői hálóba, és fülelve nővére felé próbálta megtalálni a kulcsot a zárhoz. Nem tartott sokáig, mivel az éjjeliszekrény legfelső fiókjában lapult.

Elégedetten sétált át a dolgozószobához a földszinten, és óvatosan kinyitotta, majd bezárta maga mögött. Ügyelve, hogy az utcáról nem látszódjon, elkezdett kutakodni. A számítógép az asztalon állt. El is felejtette, hogy apja azt jobban kedvelte, mint a laptopot, habár az hordozható volt. Bekapcsolta a gépet, ám az csak aludt.

- Érdekes- suttogta maga elé- Lássuk csak, kér-e jelszót... hm, apától nem vártam mást.

Kuncogott magában, ahogy belépett a rendőrségi szerverbe, és elkezdett keresgélni. Kereste azt a mappát, amibe ezek az információk voltak. A rendőrségnek sok piti kis ügye volt, amit meg kellett oldania, de végül megtalálta. A zsákban csontok voltak... emberi csontok.

- Szóval, akkor a tudósok kiderítették, hogy emberi csontok, nagyjából 2 éve halt meg, egyetlen nő. Úristen, ugye nem azonosították meg- kérdezte rettegve, de erre utaló rész nem volt a mappában, így idegesen fényképezte be a mappa tartalmát, a telefonjával, majd elküldte Mollynak.

Ezt követően kilépett a gépből, kisurrant, azonban, ahogy igyekezett át a nappalin a lépcsőhöz apja benyitott az ajtón- Lucy!- üdvözölte lányát, és megölelgette.

A lány első reakciójában pánikolt, de aztán ráébredt valamire: apja szemében ő nem bűnöző, tehát csak el kell érnie, hogy ne jöjjön rá arra, amit tett.

- Hogy ment ma a munka?- érdeklődött, ahogy felmentek a lépcsőn.

- Gondolom hallottad, hogy tegnap találtak egy zsákot. Kiderült, hogy egy nő holtteste van benne már legalább 2 éve, ha nem több- mondta fáradtan az apja.

- Ez szörnyű, annyira sajnálom- mondta őszintén Lucy, majd hirtelen elővette a kulcsot- Tessék, ezt az ajtó előtt találtam. Vissza akartam vinni a szobátokba, nehogy elvesszen.

- Köszönöm, szívem- vette át az apja, majd visszament le a lépcsőn, hogy dolgozzon egy kicsit.

Lucy elégedett volt magával és az alakításával. Tökéletes.

- Oké, miért törtél be a rendőrség szerverébe?- kérdezte Elizabeth, aki végig mögötte állt.

Lucy ugrott egyet ijedtében- A frászt hozod rám! Többet ilyet ne csinálj!

- A számból vetted ki a szót. Mit képzelsz, mit csinálsz?

- Tessék? Te meg miről beszélsz? Nem csináltam semmit- mondta felháborodva Lucy, és kikerülte nővérét, hogy besétálhasson a szobájába. Azonban Elizabeth megragadta a kezét, és visszarántotta- Most mit akarsz?

- Tudni az igazat. Mégis miért kellett ellopnod a rendőrségtől az információkat? Molly csinált valamit, mert akkor örömmel kikaparom a szuka szemeit- mondta agresszívan az idősebb.

Lucy sóhajtott. Tudta, hogy itt az esélye arra, hogy megossza valakivel a terhet, amit hordoz. Ráadásul olyan közel érzi magához a lebukás esélyét, hogy tényleg lépni akar pozitív irányba. Végül döntött.

- Gyere a szobámba. Ott jobban meg tudjuk beszélni a dolgokat- sietett be a kellemesen nagy szobájába, majd megvárta, amíg a nővére is belépett, majd bezárta.

- Oké, miről van szó?

- Figyelj, mert csak egyszer fogom elmondani!- szögezte le egyből Lucy, majd elkezdte a mesét.