Napló

VI. fejezet

Mindenki némán ült a rendőrség kihallgatójában. Ezúttal mindenki ott volt: George és Michael, Elizabeth Russel és Allen nyomozó. Türelmetlenül pillantgattak egymásra. Középen ott feküdt a füzet. Molly naplója.  Mindenki szemezett vele, de senki nem mert közelebb menni hozzá, mióta El lerakta középre, és morcosan levágódott a "kerekasztal" egyik székébe.

A fekete füzet megviseltnek látszott. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy egy magára valamit adó lány 17 éves korában ilyesmit használjon. Látszott, hogy eléggé megviselte már az élet, de senki nem mert még rákérdezni, hogy kihez hogy is került a füzet.

- Nos, akkor kezdjük is a tanácskozást arról, hogy ki mit tud a városba zajló esetről- közölte Allen nyomozó, és nyomatékosan nézett Elizabethre, aki elméletileg mindent tudott, hála a húga meséjének.

- Ne nézzen rám. Én csak annyit tudok, hogy miután... odaadta nekem a naplót lelépett egy levelet hagyva maga után.

- Igazán?- gúnyolódott Elizabethtel Michael.

- Maga egyáltalán mit keres itt?- kérdezte felháborodva El- Mi köze van a lányokhoz magának?

Michael gúnyosan elmosolyodott- Voltak olyan kedvesek a lányok, és megölték a húgom. Ez azért elég okot ad nekem arra, hogy itt legyek. Nem gondolja?

El megeresztett egy gúnyos grimaszt, majd elfordult. Nem fog ezzel foglalkozni feleslegesen. Habár Lucy félt, és menekült valaki elől. Lehet, hogy Michael az? Vagy csak túlreagálja, hogy az áldozatuk bátyja itt ólálkodik?

- Ms. Russel, mit ír a füzet?- kérdezte a nyomozó.

El felkapta a fejét- Lényegébe véve mindenféléről. Miért?

- Nem, félreértette. A fő kérdés az, hogy miért ölték meg Annát és az egész családját- jelentette ki a nyomozó.

- Olvassa el, nagyon érdekes rész- ajánlotta El, és mosolyogva csúsztatta oda a füzetet. Allen visszautasította, így a lány maga kapta fel, megkereste az oldalt, ami kellett neki, és hangosan olvasni kezdte:

Nem akartuk megölni Annát, de szükséges lépés volt. Ő volt a leggyengébb láncszem, és nem maradhatott ez így tovább. Kellett egy jó adag bátorság ahhoz, hogy lecsapjunk rá, amikor épp nem számított rá. Nem sejtette, hogy mire készülünk: épp a szobájában beszélgettünk csip-csup dolgokról, amikor felemeltem az éjjeliszekrényén álló lámpát, és fejbe vertem. Elájult.

Lucy elővette a hátizsákjából a baltát, és odalépett Anna teste fölé. Azonban előtte kerítettünk zacskót, hogy ne vérezzünk össze semmit. Nem akartunk takarítani azért. Utána kezdtük el felvágni, majd miután végeztünk a végtagjainak feldarabolásával, jött a törzse. Ezt utáltam mindig is a legjobban. A belső szervei össze-vissza folytak, és alig lehetett egyben tartani őket. A szukánál is ezt utáltam.

Végül sikeresen elcsomagoltuk Anna testét, bepakoltunk a bőröndjébe, majd az öccse után indultunk, aki videó játékozott a nappaliban. Gyorsnak kellett lennünk, hogy a 12 éves kis dög ne vegyen minket észre, így ráugrottam, hogy fojtogassam egy kicsit, azonban Lucy más tervvel állt elő, és intett, hogy menjek arrébb. Robert a torkát fogva próbált elmenekülni, de barátnőm oldalról rátérdelt a hátára, és alulról nyúlva a nyaka alá, levágta a fejét. Mindenhova ömlött a vér, így már előre láttam, hogy itt takarítani kell.

Robert holttestének felaprítása és becsomagolása után összepakoltuk az ő cuccait is. Már csak a szülőkre vártunk. Tudtuk, hogy Julia néni 4-kor végez, és utána egyből jön haza, így rá már készen állva vártunk. Kifeszítettük az ugrálókötelet, és lesben állva vártunk egy-egy késsel a kezünkben. Vagyis, ez volt a terv. Azonban megtaláltuk Ben bácsi rejtett fegyverkészletét a garázsban, és inkább amellett tettük le a voksunk.

Lucy már többször volt az apjával vadászni, így könnyedén ment neki, hogy a nappaliban lelője Jericho 941F típusú fegyverrel a nőt, majd egy fóliára ráhelyezve őt is feldaraboljuk. Azonban váratlanul betoppant Ben bácsi. Nem voltunk rá felkészülve, így elég problémás volt. Lucy többször is rálőtt a fegyverével, de a férfi mozgása miatt a célzásában volt némi kivetnivaló, így a férfi elkezdett a bejárat felé csúszni a padlón. Pazar jelenet volt, szívesen újranézném még, de sajnos nagy mocsokkal járt, amit később még fel kellett takarítani. Komolyan, egyszerűbb lett volna mindenből újat venni, hisz még a falat is újra le kellett festenünk, mert a gyönyörű kék falat teljesen befestette a karmazsin vér. Alapból szép, és ha tehetném ezzel festeném ki a szobám falát, de semmi se lehet tökéletes, igaz?

Végül sikerült este 10-re mindenkivel végeznünk, és el is temettük őket. Kár, hogy zuhogott az eső. Terveink szerint jártunk el a kocsira nézve is: én elkocsikáztam vele jó messzire, egészen át a hegyen, és egy közeli város mellett eladtam, majd stoppal hazamentem. A sofőr holttestét csak simán felgyújtottam az erdőben, majd elástam a maradványokat. Sima ügy volt, büszke vagyok magamra.

A néma csöndet senki se merte megtörni, ahogy El lerakta a füzetet.