Napló

VIII. fejezet

Elizabeth döbbenten ült az ablakpárkányon, ahol egy ülőrész volt kialakítva. Most ért csak igazán a végére a naplónak, és végiggondolt mindent. Lucy jogosan megérdemli, hogy bezárják örökre a börtönbe, és még jó magaviselettel se engedjék ki. Egyáltalán volt valaha a húgának lelkiismerete, mert az elmúlt időben történtek után ezt nem igazán tudta elképzelni.

Éjfél már elmúlt, mire felkelt, hogy elmenjen aludni. A füzetet eldugta az íróasztalának egyik fiókjába, hogy ne szúrjon senkinek se szemet az otthoniak közül. Csak az érintettek tudták, hogy nála van a füzet, és úgy érezte ez is túl sok.

Fáradtan dőlt le az ágyára, és azon merengett, hogy vajon hol lehet a húga. Szegény bizonyára... nem, sajnos nem tudta elképzelni a másikat, amint retteg valahol. Sokkal inkább lemészárolja azt, aki elé lép azzal, hogy "bocsi, most elrabollak/megöllek".

Nyugodt éjszaka, amikor egy sötét alak mögéd lopózhat, és csendesen elkezdhet megfojtani a saját párnáddal. 

El dühösen kapálózott, ahogy nem kapott levegőt a szövet miatt. Össze-vissza karmolászta a támadóját, és eszébe jutott, hogy elkezdi eljátszani a halálát, amikor hirtelen elkerült előle a párna, és Michael hajolt fölé.

- Hol a napló?

- Mi?- kérdezte rekedtesen El, és közben lopva az íróasztalára pillantott. A férfi ekkor elővette a bicskáját, és gyorsan átvágta a lány torkát, amiből egyszerre több dl vér spriccelt ki. Ezt követően elővett egy rendes konyhakést, és levágta a lány fejét, majd bezacskózta. Elrakta a hátizsákjába a zacskót, és elkezdte kiszedni a cuccokat az íróasztalból. Hamar megtalálta Molly naplóját, és azt is elrakta.

...

Lucy kiszíjazva ült egy széken, mellette Molly ült dühösen fújtatva. Már nem tudták, hogy mit csinálhatnának. Michael és George egymás mellett álltak, és nézték őket, közöttük egy kis hely, hogy jól láthassák a lányok El fejét az ezüsttálcán.

Lucy végül felsóhajtott- Muszáj volt a nővéremet is megölnöd?

- Igen, te rángattad bele- közölte a férfi.

- Apa, tudnod kell valamit!- szólt közbe gyorsan Molly, nehogy a többiek tovább vitázzanak- Sajnálom, amit tettem, de Robin megcsalt. Értsd meg, hogy meg kellett tennem. Fiatal voltam, és azt hittem, hogy meg kell téged védenem.

George megértően bólintott- Rendben kicsim. Megértem.

- Akkor eloldozol?

- Dehogy. Miért tenném? Már nem vagy a lányom, mert megölted azt a nőt, akit szerettem. Csalódtam benned- közölte a férfi, és odalépett a lányához. Elővett egy fogót, és a lány sikításainak kíséretében letépte két ujját is a kezéről- Nagyon csalódtam benned.

Molly sírva könyörgött bocsánatért, miközben Michael kioldozta Lucyt, és egyetlen mozdulattal a földre dobta.

- Ha kicsit idősebb lennél, és nem 17, most megerőszakolnálak. De nem sértek törvényt, úgyhogy, be kell érned egy kicsit más fajta büntetéssel- mosolygott kedvesen Micahel, és megragadta a lány haját, és annál fogva húzta el egy kádhoz. Könnyedén beledobta a lányt, aki kába volt a fejét ért számtalan ütés miatt. Egy orvosi eszközöket tartó tárolót húzott maga mellé, és elvett róla egy kést, ami nem kicsit volt nagy, majd letépte a lány felsőjét, és könnyedén belemártotta a kést az előtte fekvő hasába.

Lucy még sikítani se tudott döbbenetében, ahogy a férfi végighúzta a kést, a vére kibuggyant, és belsőségei is látszódtak, ahogy rémülten pislogott nagyokat a férfira. Az mosolyogva megragadt néhányat a bent lévő "dolgok" közül, és egy teknőbe belerakta őket. Mindent kiszedett, ha kellett elvágta azt, ami rögzítette: belei, mája, méhe, húgyhólyag, vesék, minden.

- Mond csak, Lucy, te is annyira élvezted a gyilkolást, mint én?- kérdezte a férfi vigyorogva, miközben arcát már vér borította- Hamarosan elvérzel, de előtte még tudatni akarom veled, hogy elég nehezen fognak csak tudni felismerni majd.

Ezzel befejezettnek tekintette a dolgot, és helyette George segítségére sietett a lányánál, aki úgy kapálózott, mint egy vadmacska. Sikeresen berakták egy másik kádba. Michael idegesen vette elő egy kézifűrészt, és miközben az apa lefogta, szépen elkezdte levágni a lány maradék végtagjait, hisz a másik már elkezdte, és a kezei könyékben hiányoztak.

Mire végzett a lábak levágásával, mind a két lány kimúlt. Elvéreztek. A két férfi elégedett volt. Michael levágta Lucy arcbőrét, és finoman ráhelyezte egy ott tartott arctalan babára, amit pont ezért tervezett.

- Szép lány volt, kár azért az ostoba viselkedéséért- rázta a fejét, majd odaállt a másik férfi mellé, aki két borospoharat tartott, amiket korábban mártott bele az egyik kádba.

- Mi van a naplóval?

- Mi lenne?- kérdezte Michael, és beleivott a vérbe- Hé, ez elmenne bornak is. Eladjuk?

George felnevetett- Miért ne? De most komolyan: hol a napló?

- Nyugi, elástam Robin sírjánál a temetőben- bizonygatta a férfi- Senki se fogja megtalálni soha.

- Akkor jó- bólogatott George- Nem akarom, hogy bárki is vádolja a lányokat. Jó gyerekek voltak. Mi legyen a borunk neve?

Michael elmosolyodott- Robin?

...

- Szóval, gyerekek, ez volt a napló története- mutatta az anyuka a gyerekeknek, aki döbbenten ültek- Ne aggódjatok! Mindenkinek megváltoztattam a nevét a történetben.

- Igen?- kérdezte a 8 éves.

- Persze. Máskor ne turkáljatok a holmiim között, világos?- kérdezte fenyegetően az anya.

- Mond anyu, te ki voltál a történetben?

Az anya kedvesen megsimogatta a kisfia fejét- Oh, édesem, én Anna Thompson voltam.