Sing me to sleep

Part 4 itt a csata ideje?

Az angyalok és az ördögök mindig egymás ellen voltak.Mindig arra vártunk hogy mikor jön el az idő.De pont akkor amikor én ide kerültem?Rám lenne a legnagyobb szükség.Alig hiszem el hogy az angyaloknak harcolnia kell.De semmi sem tündérmese.Vissza kell mennem a menybe még ma a csata előtt és kardot kell ragadnom.A látomásom!Meg kell tennem.Már csak a szememen látszódik a karmolás de az maradandó.El kell mennem.Aznap este eldöntöttem hogy elmegyek.Elköszöntem a nőtől és a barátaimtól.Azzal mentem a sínekhez.Ott állt vagy 1000 ember köztük a barátaim majdnem az egész suli és a nő.Levettem a kabátom és a szárnyaimat kiengedtem.Jött a vonat.A többiek felé álltam de a vonat felé néztem.Jött egyre gyorsabban és gyorsabban.Ott volt előttem.Annyit éreztem hogy a kezem és a lábam ripityára tört.A vonat elején voltam és a szárnyamról repültek le a tollak.Lefele kezdtem csúszni a vonat elején és a kerekek alatt voltam.Sikítások és telefonok fotózása hallatszott.Az utolsó szavaim a földön:

-Én megmondtam hogy vissza megyek!-és azzal vissza kerültem a mennybe.

Az összes ott lévő barátaim átöleltek és a szüleim is.Látták mind azt amit csináltam amit tettem ami történt velem.Anyáék elmesélték hogy jönnek az ördögök a démonok és harcolnunk kell.Egy angyal sem maradhat otthon mindenkire szükség van.Még rám is...Mindenki páncélt és fegyvert vett fel magára.Én csak egy kardot és úgy indultunk a hatához.Ahogy oda értünk éreztem hogy a torkomba van a szívem.Oda értek az ördögök és csatába kezdtünk.Vér sérültek holtak hevertek a földön.A legjobb barátaim fele is ott volt és a szüleim is a holtak között voltak.Próbáltam legyőzni őket de túl gyenge voltam.Belém szúrták a kardot és azzal vesztettünk.Látomásom volt.Azt az énemet láttam amikor a földön voltam lent.

-Miért mentél el innen?-kérdem saját magamtól.

-N-nem tudom...Itt valahogy jobban éreztem magam...

-Fel kell állnod rajtad áll minden!Te vagy mind a 2  énünk a lenti és a fenti.Választhatsz!Itt a halál szélén vagy lent?Neked nem kell harcolnod nem kell meghalnod csak egy válasz!Innen nem tudsz tovább jutni!

-De....

-1 válasz!!

-Én-ÉN CSAK ANNYIT AKARTAM HOGY BOLDOG LEGYEK!-éreztem ahogy a könnycsepp folyik az arcomon.

-De te én vagyok.Ugyanazt érzem amit te.Tudom...Rossz dolog.De megmenekülhetsz!A vonat balesetet túl éled.Nem kell neked semmit tenni csak boldognak lenni.

-HOGY LEGYEK BOLDOG HA A SZÜLEIM MOST MÁR TÉNYLEG MEGHALTAK?A BARÁTAIM!A CSALÁDOM!AZ ANGYALOK?!A szeretteim....-alig bírtam már beszélni annyira sírtam

-Nem kell aggódnod.A lenti barátaid és a nő szeret téged!Ők a családod!-azzal megölelt.

-Élő ember akarok lenni és nem angyal.A lenti világba az embereknél nem egy bukott angyal!-mondom ki és a földön találom magam.

Körülnéztem és a nő háza előtt állok.

-Mégis vissza tértem!-Térdre rogytam és sírni kezdtem az örömtől.

Becsöngettem a nőhöz.Oda költöztem és egy életen át ott laktam vele.Míg rám nem talált a szerelem a szerencse és a gazdagság és a családalapítás.