A maffiàk kedvence [Befejezett]

Otthon édes otthon

Az út hazafelé nagyon hosszú volt.Nagyon élveztem ezt a kis kiràndulàst,habàr Jacket làtni kellemetlen volt.

Hazamentünk.Amikor kinyitottam az ajtót Àron mingyárt àt is ölelt.
-Szia,úgy hiányoztál.-mondta.
-Te is nekem.-mondtam Áronnak.
A fecsegés után a bőröndbe lévő ruhákat egyenesen a mosógépbe raktam.Az konyhàba tartottam amikor meglàttam a hálószobàba egy női melltartót, és tudtam ,hogy az nem az enyém.

Megfogtam a melltartót és rohantam Áronhoz.
-Ez meg mi?-kérdeztem még higadtan.
-A te melltartód.-mondta,de tudtam,hogy most az arcomba hazudt.
-Ez nem az enyém!!-mondta kicsit mérgesen.
-De....de.-mondta dadogva.
-Az igazat akarom hallani!-ordítottam.
-Ezt pont most vettem neked-mondta.
Nemszólltam semmit,csak bementem a hálóba.

Valaki kopogtatott.Áron ment nyitni ajtót.Halottam ,hogy valami idegen női hang.Az ajtó mögül halgatóztam.
-Szioo,a melltartómat itt felejtettem tegnap.-mondta a nő.
-Tudom,de most nemtudom visszaadni.-mondta Áron.

Akkor én kicsaptam az ajtót.
-Megtudhatnám ,hogy ki Ön és mit keres itt?-kérdeztem mérgesen.
-Vivien a nevem és Àron baràtnője vagyok.-mondta a nő azaz Vivien.
Ezt hallani nagyon fàjt,abban a pillanatban ezer darabra tört a szivem.

A nő arcàhoz hozzàvàgtam a melltartót,és mentem is a bőröndömért.
-Ne...ne szivem maradj.-futott utànam Áron.
-Nefélj ő marad,de én megyek.
Küszködött avval,hogy maradjak de nemsikerült neki.Elvidtem az összes pénzem és ruhàim ,és lementem Kikàhoz.
Elmesélltem neki.
-Úr isten.-mondta meglepődve.
Még sokat beszéltünk róla,de gondolom te is tudod mit beszélhettünk.