Szabályok [BTS -YOONMIN- FANFICTION]

14. fejezet -Jin sad-

-Jin-

Hm, igen? Hogy lehet ekkora bunkó Jimin? Nem szokott így viselkedni basszus. Még neki áll feljebb! Én nem ilyennek ismertem meg...........én nem ebbe a Jiminbe szerettem bele....... egyre többet titkolózik, nem beszél semmiről, folyton eljár itthonról. Hiányzik.

-Fiúk! Gyertek gyorsan amíg nem ment messzire. Kövessük a kis Jiminiet hátha kiderül miért hagy itt minket.

-Ez elég jó ötlet! -helyeseltek a többiek is.

Így hát kocsiba szálltunk mindannyian és követtük..

Már vagy 2 órája utaztunk amikor bement egy erdőbe. Oda már nem mertük menni a járművünkel, szóval kiszálltunk és úgy settenkedtünk bejjebb. Egy házig mentünk, oda bemenent Chim Chim mi pedig az ablakból leskelődtünk.

OLYAN SOKKOT KAPTUNK AMIKOR AZ LÁTTUK HOGY A KANAPÉN SUGA ÜLT XBOXOZOTT JIMIN ODA MENT HÁTULRÓL MEGÖLELTE ÉS HOMLOKPUSZIVAL KÖSZÖNTÖTTE!!!!

Akkor ott valami eltört bennem. Féltékenység fogott el, de nagyon. A lelkemet sötétség borította el.Amikor megláttam őket szilánkként fúródott a szívembe az ölelésük.A nagy hír... Ennek hatására könnyek futottak íriszeimbe, amitől már homályosan láttam a világot, ami már nem is volt az életem, nélküle.Fájt..ez nagyon fájt.Össze néztünk,szörnyülködveködve és/vagy értetlenkedve néztek egymásra. Meglátták hogy sírok, ott a ház falának dőlve ahogy össze néztünk láttuk hogy ugyanarra gondolunk. Szóval felpattantunk és elkezdtünk futni a kocsink felé. Suga egy ember arcú démon...

-Ez mi volt... -mondta a csendet megtörő Hopi.
-Magam se tudom igazán -RM
-Ezek buzik??- kérdezte Jungkook
-Ezt én nem értem -V
Ekkor kibukott belőlem a bőgés.
Mind oda kuporodtak körém és babusgattak,ölelgetve -Nem éri meg értük sírni. De ők ezt nem értik... én akartam ott lenni Suga helyében.