3

109 4 1
                                    

Az első óra alatt elég sokszor fordultam Kate helye felé. Némán és komoran jegyzetelgetett a füzetébe. Amikor meghallottam a csengőt és a tanárunk köszönését, egyből felpattantam és odasiettem Kate-hez. Megállva a széken ülő lány mellett árnyam elszürkítette a füzetét, amiben a firkáknak néhol a fekete vonalait, néhol pedig csak azoknak a helyét találtam. Végül egy apró mosollyal Kate-re nézem, aki éppen a pólóm piros szavait olvasgatta. 

-Kimegyünk?- kérdezte és az arcom felé emelte a fejét.

-Persze, menjünk.- mondtam kiszélesítve mosolyomat és tettem egy lépést hátra.

Az első emeleti lépcsőfordulóban leültünk a legfelső fokra. Senki sem szokott erre járni az első két szünetben, ha valaki mégis idetévedne, akkor simán elfér mellettünk. Ettől a ténytől nyugodtan ültem Kate mellett a lépcsőn és kérdeztem meg tőle, hogy mi történt óra előtt. Elmesélte, hogy félrehívta James-t és kimondta, hogy szakítani akar, a fiút ez pedig nem is izgatta és csak annyit mondott, hogy "Tőlem".  Mire elregélte töviről-hegyire, már mosolygott is és a végén felemelte a kezét, majd lecsapott rám.

-Úgy örülök, hogy szakítottam vele.- mondta miközben szorosan átölelt. Bár ez az ölelés már csimpaszkodás lett és kis híján majdnem csúszdáztunk egyet a lépcsőn.

Örökké szerettem volna így maradni, de mivel minden jónak vége szakad egyszer, megszólalt a csengő és mennünk kellett órára. 

Hála az égnek, ma viszonylag kevés óránk volt és hamar mehettünk is haza. Nem beszéltünk meg Kate-tel különösebb suli utáni programot, de ha nem akartam volna menni hozzájuk, akkor se lett volna más választásom, mivel a karomon csüngő aranyos lány egészen a házukig vonszolt, sőt az emeleten is a szobájáig. 

Azt hiszem levonhatom, hogy ma ölelgetős délutánt tartottunk.  Nem akarta elengedni a nyakamat, amibe mindig szokott karolni. Egyszer kiosont a szobából -bár így is a lehető legnagyobb feltűnést keltette- és visszafelé sikerült rám vetődnie és elterítenie.

Nos, kiderült, hogy a kisomfordálásakor a szüleimet felhívta és náluk marasztalt estére. Nagy meglepetésemre este nem hozott nekem matracot, amit régebben mindig az ágya mellé tett a földre alvóhelynek számomra, hanem hozott még egy párnát és a saját ágyába invitált. 



Has llegado al final de las partes publicadas.

⏰ Última actualización: Jun 26, 2017 ⏰

¡Añade esta historia a tu biblioteca para recibir notificaciones sobre nuevas partes!

Itt az esélyemDonde viven las historias. Descúbrelo ahora