Eren x Reader ▶|HUN|

⏸04⏸

Másnap élettel telve keltem ki az ágyamból, ami szinte úgy tűnt, mintha kipattantam volna onnan, a többiek pedig sokkolódva néztek rám úgy, mint egy földönkívülire.

- Lehet, hogy most álmodok? - dörzsölte meg Sasha a szemét.

- Szerintem alva jár, hagyjátok - legyintett egyet Ymir, majd mondata után visszadőlt az ágyba magára húzva a takarót.

Felfújt arccal néztem rá, de jókedvemet semmi sem múlta felül, így fejemet megrázva indultam a fürdőbe.

Tükörben a kómás, és csakhogy nem visszataszító fejem tekintett vissza rám, ami a reggeli kelés miatt fel volt puffadva. Hajam mint a szénakazal úgy állt szerte szét, így gyorsan ki is fésültem. 

Miután minden készületet elvégeztem, egyet biccentve néztem saját magam a tükörben, elismerve, hogy már annyira nem vészes a kinézetem, így visszamentem a szobába, és a szekrényem elé léptem.

Államat simogatva tanakodtam, hogy vajon mit is vehetnék fel, amikor Sasha megbökte az oldalamat, minek hatására kérdő tekintettel fordultam felé.

- (F/n), mióta szoktál gondolkozni az öltözékeden? - kérdezte tőlem, mintha ez valami roppant ritka pillanat lenne, pedig szerintem nem az... Vagy de?

- Miért, eddig sosem csináltam ezt? - húztam fel a szemöldököm, miközben vártam Sasha válaszára, aki éppen egy jó nagyot ásított.

- Nehm... Mindig csak kikaptál valamit a szekrényből - magyarázta nekem a meglátását, amin egyébként eléggé meglepődtem.

Mielőtt válaszolhattam volna, Ymir és Mikasa csapódtak hozzánk.

- Csak nem lázas vagy? - tette az utóbbi a kezét a homlokomra. 

- Lehet beteg - nézett rám aggódva Sasha, válaszára pedig unottan néztem rá, és éreztem, hogy kezd felmenni bennem a pumpa. - Most, hogy mondod, ma eléggé hamar felkeltél... Ja meg ki is pattantál az ágyadból! Én mondom nektek gyerekek, ez beteg. 

- Uuu, csak nem valami fiú van a dologban? - karolta át a nyakamat Ymir szórakozottan vigyorogva. - Ki a szerencsés? - suttogta a fülembe direkt hangosan, hogy a többiek hallják. - Nekem elmondhatod. 

- Úgy nézek én ki, mint akinek bejön bárki is? - pislogtam nagyokat, és dühösen bontakoztam ki Ymir karjaiból.

- Hát kitudja - csatlakozott Christa is mosolyogva. 

Oké, elegem van. 

- Ne csesszetek fel már reggel - motyogtam az orrom alatt kivéve pár ruhadarabot a szekrényemből, majd becsaptam annak az ajtaját. 

A lányok közben nevettek ideges reakcióimon csakhogy jobban húzzák az agyam. 

Valóban sosem csináltam még ilyet? Különös. Pedig nem tetszik senki meg semmi, egyszerűen csak... jól akarok kinézni. Igen, ez a tökéletes kifejezés. Gondolom egy magamfajta korú lánynak ez természetes dolog. Vagy lehet, hogy fiús vagyok? Jesszus, ezekbe még sosem gondoltam bele... 

Mondjuk kit érdekel. Ha valakinek nem tetszik, majd megmondja nekem.

Így határoztam el magam az étkezőbe sétálva, ahol egyedül csak Eren ücsörgött állát támasztva. 

- Cső - vágódtam le mellé, köszönésemre pedig a fiú vidáman nézett felém.

- Szia - mosolygott rám, gesztusára én is ugyanezt tettem. Ha valakinek kedves a mosolya nem tudom nem viszonozni, reflex.

Elkezdtünk beszélgetni pár apróságról, amíg a többiek meg nem érkeztek, majd kaja után mindenki visszament a táskájáért, majd csapatostul csörtettünk át az iskolába.