Eren x Reader ▶|HUN|

⏸5⏸

Miután a tanárnő leegyeztette velünk, hogy a 9.órában is itt kell döglenünk, szitkozódva ültük végig a matek órát. Kicsengőkor, amikor a tanárnő kiment, Eren tenyerét összecsapva fordult felém, bocsánatkérően lehajtva fejét. 

- Ne haragudj (F/n), az én hibám!

- Még szép, hogy a te hibád - jelentettem ki egyetértően. - És emiatt veled együtt kell szívnom, ezaz. 

- Tényleg sajnálom - konyította le az ajkát Eren , amire csak legyintettem egyet. Végül is, nem ez az első alkalom, hogy megbüntettek. 

- Hah, csak ti lehettek ilyen szerencsétlenek - ment el az asztalunk mellett Jean kárörvendően. 

- A helyedben csendben maradnék, lóarc - motyogta az orra alatt Eren, visszafogva dühkitörését. Amikor ennek a kettőnek a közelében vagyok, egy ideggyógyászaton érzem magam. 

A nap folyamán a többiek biztató szavakkal, vagy hátbaveregetésekkel jelezték részvétüket, és így biztattak is minket. 

Még mielőtt a 9. óra megkezdődött volna, Erennel úgy döntöttünk gyorsan kiszaladunk a közeli boltba, kajáért. A sok nasi és édesség között járva firtattuk a hatalmas stratégiánkat, mi lenne a legkönnyebb módja mihamarabb meglógni a Banya büntetéséről. A beszélgetés közben teljesen belemerültünk a témába észre sem véve, hogy a bevásárló kosarunk egyre csak megtelik mindenféle felesleges és egészségtelen dolgokkal. 

- Szerintem ezt előbb fel kéne vinni a koliba - javasolta Eren a sok kajára mutatva, mikor fizetés után pakoltunk magunk után, így egyet bólintottam azt jelezve, hogy indulás akkor a koli felé. 

A szobáink előtt ketté válva mentünk be a két különböző ajtón, ahol a szobában meglepetésemre Mikasa és Christa tartózkodott. 

- Nahát, (F/n), neked nem a büntetésen kéne lenned? - kérdezte Christa meglepetten, meglátva engem. 

- Ha akarod, megyek helyetted is - csillant fel kissé Mikasa szeme, amire csak elfintorodtam. Micsoda mazochista ez? 

- Nem, nem, erre semmi szükség - legyintgettem az arcom előtt, majd mindent a szekrényembe helyeztem. - Még úgysem kell ott lennünk. 

- De hát már 5 perce megy a 9.óra - közölte velem Christa értetlenül, bennem pedig megállt az ütő. Pár pillanatig sokkolódva álltam ott, mire a szőke lány ismételten megszólított. - (F/n)? 

- BASZKI - ordítottam fel átrohanva a szobába, ahol Jean éppen a felsőjét vette át, Eren pedig töltőre rakta a telefonját. 

- (F/n), kopogni??!! - kiáltott fel ijedten a vetkőző ló, kezeit a mellkasa elé helyezve. 

- Nem ez most a lényeg, EREN EL FOGUNK KÉSNI, MEGKEZDŐDÖTT AZ ÓRA-

A fiú meghallva szavaimat ugyanolyan sokkosan nézett vissza rám, mint ahogyan pár perccel ezelőtt én Christára, majd realizálva a helyzetet, kezemet megragadva kezdett el sprintelni. 

- Nyomás!! 

Így a mai nap már másodszorra rohantunk az életünkért, mindezt amiatt a kiállhatatlan Banya miatt. A könyvtár előtt gyorsan kifújtuk magunkat, majd hatalmas lélegzetet véve egymásra pillantottunk. Magabiztosan egymásra bólintottunk, és lenyomva a kilincset bementünk a könyvtárba, ahová a matek tanárunk rendelt minket. 

De senki sem volt ott. 

Bambán bámulva a könyvtár részeire Erennel ismét egymásra néztünk.

- Megmenekültünk! - reagáltunk egyszerre, majd boldogan ölelt meg a fiú, amikor is egy idegesítő krákogást hallatszott a hátunk mögül.