Én És Az Életem!

Repüljünk

Amióta anyáékkal beszéltünk eltelt 1 hét. Igen a fogoly még mindig lent van a pincében, de rendszeressen viszek le neki kaját a saját főztömből amit kézségessen meg is eszik. Tisztára olyan, mint Don és a fiúk. Ezen a héten nem voltak máshol csak nálunk. Én mostam, főztem rájuk, na meg persze én pakoltam utánnuk. Ma már pakolok a  táskámba, hogy tovább folytatódjon az életem Amerikában. Mikor elraktam mindent átmentem Annához elbúcsúzni, ugyanis őt valószínüleg már nem látom többé. Odaértem, bekopogtam az ajtón.
-Gyere!- hallottam a kiabálást bentről ami An hangjához köthető. Bementem.
-Szia!
-Szia! Hát te?
-Búcsúzni jöttem. Anna. Annyi mindent éltünk át ebben a tizenhat évben. Tudd, hogy nagyon szeretlek. Már szinte a húgom vagy. Itt hagylak, valószínüleg küldök majd neked jegyet, hogy gyere hozzánk, vagy majd én jövök hozzád. Legyen addig is sikeres életed.-miközben mondtam ránktört a sírás és ott dülöngélve a szoba közepén öleltük egymást, míg telefon csörgést nem hallotunk.Nash...
-Szia Nash!-szipogtam a telefonba.
-Szia! Siess. Lassan indulunk autóval a reptérre.
-Oké, sietek. Szia!
-Szia!- letettem, és Anna is elkezdett beszélni.
-Tudod, én is nagyon szeretlek, és köszönöm. Köszönöm, hogy mindig itt voltál velem. Akár bajban, akár pasi ügyben, vagy bármi másban. És igen mindenképp megyek látogatóba.Nagyon imádlak és hiányozni fogsz. Most viszont menj, mert el fogtok késni. Szia.
-Szia cukorborsóm.-integettem neki miközben előre tartottam az irányt, a kocsi felé. (Igen, elém jöttek a busszal. Tudtátok, hogy nagy busszal jöttek ide a reptértől? Ha nem, most mondom) Ő pedig integetett nekem az ajtó küszöbéről, miközben nekidőlt kopottas és kemény, fekete ajtókeretnek, ami sok emléket ébreszt fel a szívem legmélyéről. Beszálltam a buszban, ahol a többiek vártak a fogollyal, és Donnal.
-Sziasztok!- mondtam, most már enyhén nyugodtan és leülltem a vezetőülés mellé, ahol Cam ült.
-Szia!-hangzott az egyhangú válasz.
Elindultunk. Fél óra alatt oda is értünk. Becsekkoltunk és meghallotunk azt a bizonyos hangot, mikor már felszálltunk a gépre.  Kérjük kedves utasainkat, csatolják be öveiket. A felszállást hamarossan megkezdjük. Mellettem a két tesóm ült. Mikor meghallottam azt a bizonyos női hangot, becsatoltam az övem, egy kis zenét kapcsoltam magamnak és Nash vállára hajtva fejem szemderültem álomba, ahol pink egyszarvúk ugrándoztak a többi fiún és rajtam.

Sziasztok! Meghoztam az új részt eléggé késve. 😫 Sajnálom pinginjeim. Visszaolvastam ezt a könyvet és rajöttem, hogy sok hibám van, így amit tudtam kijavítottam. Kérlek írjatok kommentet, ha még itt vagytok velem. Puszi!