Remény vagy átok?

8.

Reggel mikor felkeltem boldog voltam.
Aztán ez hamar megváltozott, mikor a suliban Luke levegőnek nézett.
Csak Calum tartotta bennem a lelket, na meg persze Ashton és Michael.
Ők is Luke barátai.
Szégyen hogy még nem emlitettem semmit sem róluk.

Nem hiszem el hogy ilyen velem a tegnapi után.

Tettem volna valamit?

Luke egész nap elkerült így még beszélni se tudtam vele.

Meg kell mondanom neki a Jakes dolgot de így elég nehéz lesz.

Hazafelé sétáltam és megláttam Lukeot Rosalieval. Épp csókot adott a nővéremnek és kézen fogva sétáltak a házunk felé.

Mikor beértem anya dudolászott és ténfergett a konyhában.

-Szia kicsim. Milyen volt a suli?

-Joó, de mi van veled?

-Majd később elmondom.

Miután apa is megjött beavattak a boldogságukba.
Elutaznak és távol lesznek egész héten.

Ez szuper. Kis kikapcsolódás rájuk fér.

Késő délután indulnak így már mindketten pakolnak.

Luke itt tanyázik nálunk és néha észreveszem hogy néz.

Elköszöntem anyuéktól majd felmentem a szobámba.

A hangos beszélgetés és ajtó csukódás jelezte hogy anyuék elmentek.

Lementem a konyhába és egyedül találtam Lukeot a nappaliban.

-Rosalie?

-Boltba ment.

-Beszélhetnénk?

-Nem. Nézd! A tegnapi véletlen volt. Csak elragadott a hév az emlékek meg a hely miatt. Kedvelem Rosaliet. Nagyonis. Felejtsük el.

-Szerintem is. Hiba volt a tegnap. Úgyse lenne jó vége ha újra összejönnénk. Biztos megint lenne valami, amiért el kell menned és szakítunk. 3 évente.

Ez rosszul esett neki, láttam rajta. Ott hagytam a fenébe. Hogy mondhatott ilyet? Véletlen volt. Hát kapd be Luke Hemmings.

Pedig most nem erről akartam beszélni vele. Akkor magam megyek, aztán végleg elfelejtem,

Luke Hemmingset!

A baj csak az volt hogy nem tudtam merre keressem. Már elhagytam a házat a turbékoló párral és a sötét utcán sétálok.

Beszéltem Calummal hogy találkozzunk amibe belement és mondta is a helyet.

Már majdnem ott voltam mikor valaki befogta az arcom és pár perc múlva elájultam.

...........................

Mikor magamhoz tértem egy régi koszos házban ébredtem.
Egy székhez voltam kötözve jó szorosan. Próbáltam lazítani rajta de nem sikerült.

Hangokat hallottam de nem tudtam kivenni a szavakat.

Miért vagyok itt?

Valaki benyitott és egy széket húzva elém leült szembe velem.

Egy darabig meg se szólalt.

-Azt hiszem nem számítasz senkinek. Szerintem azt se tudják hogy itt vagy velem.