Remény vagy átok?

6.

...........

Másnap.

Reggel erős csongetesre kelltem fel.

-Valaki nyisson már ajtót!!-kiabáltam a parnat a fülemre húzva.

Semmi válasz nem jött ráadásul a rohadt csengő sem állt el.

-Haj!!

Sohajtozva és mérő ideggel mentem le a lépcsőn ajtót nyitni.

Nem hittem a szememnek.

Luke állt előttem de ide-oda szedelgett,sőt kék,zöld volt a szeme.

-Te jó ég!Gyere!-bele karoltam és behuztam a házba.

Lefektettem a kanapéra és ráterítettem egy pokrocot amit előhalasztam.

Láttam hogy fájdalmai vannak.Readasul bűzlött a piától.

Kimentem a konyhába fájdalomcsillapitoért és egy cetlit találtam az asztalon.

,,A nővéreddel elmentünk vásárolni az ebédhez.Nem akartunk felkelteni.Puszi anya.
Apád dolgozik."

Klassz!

Itt vagyok egyedül Lukekal a házban.Aki a nővérem barátja.

Bevittem neki a gyógyszert meg egy pohár vizet.

-Luke!-tettem kezem a vállára.

-Hm?

-Ezt vedd be!Tessék!-óvatosan felult majd elvette kezembol a gyógyszert és a poharat.

-Kösz.

-Mi történt?

-Lényegtelen.

-Nem,nem az!

-Segitesz?

-Hová akarsz menni?

-Fel.Nem akarom hogy a családod így lásson.

-Igaz.Gyere.

Átkarolta a vállam és feljött velem az emeletre.Az én szobámba.

-Talán jobb lenne ha Ros..

-Nem akarok egyedül lenni.

-Jolvan.Hozzak valamit?

-Csak..Ne hagyj magamra.

Befekudtem mellé mire a mellkasara húzott.A szívem erős dobogasba kezdett.

Még mindig szeretném?

Az nem lehet!Kizárt!

-Elmeseled miért nézel ki úgy mint aki verekedett?

-Mert ez történt.

-Hogy mi?-ültem fel.-Megorultel?Bolond vagy?

-Jó tudni hogy aggódsz értem.-ült fel ő is.

-Persze hogy aggódom.A nővérem barátja vagy.

-Csak ezért..Értem.

Nem valhatok be neki mindent.
Nem tehetem meg ezt Rosalieval,aki beleszeretett Lukeba.
Gondolom én.

-Pihenj,Luke.

-Oké.

Kiakartam menni,de utánam szólt.

-Tory!

-Igen?

-Te vagy az én reményem.

-Te pedig az átkom.-mosolyogtam rá halványan.Értette.-Aludj egy kicsit.-nyomtam puszit a homlokára.