Szeretsz? Bizonyítsd!

3.

"Semmire nem figyeltem, csak minél távolabb akartam kerülni amikor hirtelen, belefutottam valakibe.."

- Ohh bocsánat! - néztem fel zavartan, majd alig kaptam levegőt
- Nem történt semmi! - nézett rám az idegen majd mikor meglátta, hogy sírok szemében aggodalmat véltem felfedezni
- Mi a baj? Valaki bántott? - kérdezte
- Nem. Dehogy. Én csak...

Aztán végig gondoltam. Miért is sírok? Hát persze. Azért mert már megint megpróbálják velem elhitetni, hogy bárkinek is kellenék. És amilyen "szerencsés" vagyok épp abba a Bárkibe kellett belefutnom..

- Csak?
- Csak. - mondtam flegmán
- Csak úgy nem szoktak sírni az emberek!
- Mindegy lényegtelen. - miközben mindezt kimondtam, s végigondoltam a földet pásztáztam.
Ez láthatóan nem tetszett neki mert államnál fogva, óvatosan felemelte fejem. Letörölte könnyeim, s lassan mosolyra húzta száját.
- Adam Russel. - nyújtotta felém kezét
- Annabell Moore. - mondtam szipogva.

-Nocsak! Szép lányhoz szép név. - mondta vigyorogva, én elpirultam s újabb könnycseppek folytak le arcomon
- Most mi a baj? - Kérdezte aggódva
- Már te is kezded..
- Ugyan mit?- nézett értetlenül
- Szép... Persze.. Én mint szép.. Na ne röhögtess!
- Nem értem a problémádat! Igenis szép vagy akkor miért ne dicsérhetnélek meg?
- Kérlek ne tégy úgy mintha tetszenék neked!... - Mondtam kicsit felemelve hangomat és ahogy rájöttem hogy ezt hangosan kimondtam rögtön megállt a szívem.
- És ha igen?
- Ha úgy teszel? - kérdeztem félénken, visszanézve a földre
- Ha nem teszek úgy. - mondta mosolyogva
- Ezt nem értem. - mondtam döbbentem
- Én nem úgy teszek. Nekem tényleg tetszel. - mondta kissé elpirultan
- Mióta megláttalak itt a parton azóta figyellek.
- Azt vettem észre. De akkor miért nem jöttél oda?
- Mert ott volt veled az a srác. - majd ekkor átnézett a vállam felett..

Megfordultam és akkor láttam, hogy Matt és Rosey minket bámul mosolyogva és meglepődve.

- Ők a barátaim. Jut is eszembe nekem mennem kéne! - mondtam sietősre véve
- Nem tudnál még maradni? - mondta bociszemeit bevetve
- Hát nem hiszem.. - Mondtam zavartan majd Rosey felé fordultam aki intett hogy maradjak nyugodtan.
Köszi!!.. De tényleg... Ki nem mentene a szituból... Neeem, inkább belelök..
- Ezek szerint maradhatsz! - Mondta mosolyogva Adam
- Ezek szerint. - villantottam egy kamu mosolyt
- Lenne kedved sétálni? - kérdezte
- Persze. - tudnék mást mondani???

Elindultunk végig a parton, majd egy sziklásabb résznél leültünk.

Elmesélte, hogy az apukájával él mert az anyukája meghalt. És azt is, hogy nevelő anyja van akit utál.
Van egy húga is aki 9 éves, most járja a 3. osztályt.

- Amúgy jókor út eszembe megkérdezni, hogy hány éves vagy? :D - mondtam kicsit zavartan
- 15 - mondta mosolyogva.
- Értem. - válaszoltam egyszerűen
- Te?
- 14.
- Akkor jövőre középsuli?
- Yapp.
- Melyik?
- Columbus.
- Na neee!!! - mondta hatalmas vigyorral
- Mi az? - kérdeztem kissé ijedten
- Én is oda járok! - örömködött
- Tényleg? - vörösödtem el
- De jó! Így majd mindennap láthatlak! - vigyorgott halál cukin
Én csak elvörösödtem..

- Mi az? Belegondoltál? - kérdezte engem már totál zavarba hozva.
- Igen.
- De cuki vaagy!! - mondta és magához húzott.

Én megpróbáltam elhúzódni, de ő nem engedte. Csak egyre szorosabban ölelt. Ekkor több dologra lettem figyelmes. Az első, hogy nagyon nagyon nagyon jó illata van, a második, hogy nagyon szép szeme van, a haramdik, hogy kimondottan jó a karjai között lenni. NA VÁRJUNK CSAK........ nem nem és nem... Nem tetszik!!!!
Na jó... Talán egy kicsit. De csak kicsit :)

- Mi az Hercegnő? - mondta iszonyat cuki mosolyával
- Semmi semmi. - mondtam zavartan
- Elpirultál! - na jó. Belehalok ebbe a nézésbe...
- Örülök, hogy ilyen hatással vagyok Rád!
- Hagyd már abba! - mondtam végül sírva.
- Most mi a baj? - kérdezte ijedten
- Te! - mondtam elég hangosan
- Tessék?
- Igen jól hallottad!
- Most mi a bajod? - kérdezte szomorúan.
- Idejössz, és azt mondod : Tetszel nekem! .... Ugyan! Tudom, hogy csak beetetsz. Aztán mikor reménykedem és hiszek... Otthagysz.. Csak átversz..
- Miért tenném?
- Mert mind ezt teszi!
-Tapasztaltad?
- Nem!
- Akkor csak vádaskodsz...

Ezen elgondolkodtam.. Vádaskodom. Mint ahogy régen velem szemben az emberek.
Olyan lennék mint ők? Bíznom kéne benne? Adjak esélyt? És ha csak átver?

Na várjunk csak! Mit veszthetek? Ha előre felkészülök nem eshetek akkorát.. A legjobb lesz ha elmondom neki a múltam. Ha megért, kap egy esélyt. Ha nem akkor ennyi. Mitől félek? Matt is kapott esélyt. És Ő sem vert át. Talán Adam is ilyen lesz.

Döntésem alapján elkezdtem mesélni. Elmondtam mindent. A rossz indulatú megjegyzéseket. A kiközösítést, az átveréseket.. És persze a barátaimat. Hogy miattuk bírtam ennyi ideig. Miattuk tartottam ki. Ő csak figyelmesen hallgatott és láttam az arcán, hogy sajnál, hogy egy-egy résznél ökölbe szorul keze, hogy néha elgondolkodik. Történetem végén felállt, magához húzott és halkan hajamba suttogta: Sajnálom.

Majd szó nélkül megfogta kezemet és visszahúzott Matthez és Roseyhoz. Aztán olyat tett amire nem számítottam.

Bemutatkozott, majd lekezelt Mattel, Roseynak "kezet csókolt" és utána jött a java...
Megköszönte Barátaimnak, hogy vigyáztak rám és megvédtek. Mire ezt kimondta mind 3-an tágra nyílt szemekkel néztünk rá. Rajtam kívül még se ki nem mondott köszönetet ezért.

Mikor beszédét befejezte, hirtelen duda szóra lettünk figyelmesek. Megjött Matt apukája és intett, hogy menjünk. Mi hárman ránéztünk, majd Adamre és Bobby (Matt papája) intett hogy hozzuk őt is. Én visszabattyogtam Adammel a cuccaiért. Elkezdte összeszedni én pedig szótlanul álltam mellette.

- Akkor most már bízol bennem? Legalább egy kicsit? - nézett rám bociszemeivel
- Azt hiszem igen. -Mondtam kissé elpirulva.
- Helyes! - Mondta mosolyogva Adam.
- Mit csináltál volna ha azt mondom : Nem ?
- Őszintén? Nem mentem volna veletek.
- Miért? - kérdeztem meglepődötten
- Mert ha te nem hiszel bennem akkor és is mondhattam volna, hogy ti csak el akartok rabolni. - mondta nevetve
Ezen én is jót mosolyogtam.
Beszálltunk a kocsiba és elindultunk.
Adam ült hátul a szélén, mellette én, mellettem Rosey, előtte pedig Matt.
Hozzám értünk oda leghamarabb. Adam kiszállt, hogy én is ki tudjak, majd a csomagtartóból az én cuccaimmal együtt az övéit is kivette. Ezen meglepődtem. Azt mondta, innen már gyalog megy. A többiek ezt egy oké-val elintézték, majd továbbhajtottak. Búcsúzásképp Adam megölelt, majd a fülembe súgta: Csak miattad jöttem el. Ha Te már nem vagy ott én sem szeretnék.
Még egyszer végignézett rajtam, az elvörösödött fejemen, és hazament.

Mikor megfordultam Anyuval találtam szembe magam, aki nagyon mosolygott...