Szeretsz? Bizonyítsd!

4.

"Mikor megfordultam, Anyuval találtam szembe magam, aki nagyon mosolygott..."

Én csak lesütöttem tekintetem, és sebes léptekkel elindultam befelé. Viszont mikor beértünk, anyu rögtön elkezdett kérdezgetni: Milyen volt a napod? Jól éreztétek magatokat? Ki volt az a fiú? Stb...

Elkezdtem mesélni, de hamar kiderült, hogy a legjobban Adamre kíváncsi.

- És ki volt az a fiú? - kérdezte
- Csak egy srác akibe véletlen futottam bele a parton.
- Véletlen? - nagy mosoly telepedett arcára
- Véletlen... - mondtam határozottan
- És? Hogy néz ki? Mi tetszett meg benne?
- 2 dolog. az egyik.... MI AZ HOGY MEGTETSZETT???? Nem tetszett meg. A másik, nem láttad te magad?
- De csak távolróóól!! - nyüszített anyu
- Ahhh. Na jó. Akkor körül írom.

Adam Russel egy : 175 cm magas, jóképű, sötét barna hajú, mélybarna szemű, isszonyaat helyes 15 éves srác.

- Isszonyaat helyes? - kérdezett mosolyogva
- Na jó! Felmentem a szobámba, arra hivatkozván, hogy fáradt vagyok. Anyu mosolyogva intett, hogy persze menjek csak.

Amint felértem, bekapcsoltam notebookom, és beléptem Facebookra. Hirtelen megpillantottam egy piros egyest a fenti sávban. Megnéztem, és ez fogadott: Adam Russel ismerősnek jelölt.

A szívem megállt egy pillanatra. Hirtelen lehajtottam gépemet, majd lefeküdtem az ágyra.
Mivel nem vittem telefont a partra, most elővettem és bekapcsoltam. Egyből megnéztem újra, hogy jól láttam e amit láttam. És igen. Még mindig függőben volt állapotunk. Erőt vettem magamon, és visszajelöltem. Huh.. Ezen is túl vagyok! - Gondoltam én kis naív.. Hát nem.

Kb 10 perccel később pittyent egyet a telefonom, jelezve : Írtak Messengeren.
Azt hittem Rose vagy Matt írt hogy: Mizu? Vagy kipihentem e magam?... De nem
Egy "ismeretlen profilkép" volt a chat-fejben. Megnyitottam és alig kaptam levegőt. Adam. Üzenete:
Sziaa Hercegnőm! ❤

*Messengeren*

- Sziaa Hercegnőm! ❤
- Szio.
- Azt hittem vissza se jelölsz.
- Deee. Csak..
- Csak?
- Csak most láttam.
- Ahha. Lenne egy kérdésem.
- Mond.
- Tudom hogy még csak nemrég váltunk el.... De..
- De? :)
- De mikor találkozhatnánk legközelebb?? :D
- Öööhhhmmm.... Nem tudom. De miért akarsz máris találkozni?
- Hát mert..
- Mert?
- Mert hiányzol!

Erre nem tudtam mit válaszoljak. A szívem reménykedik, de az agyam azt mondja: Csak átver! Ne higgy neki!! Hát nem is válaszoltam. De ő írt..

- Na mi az? Elpirultál Hercegnő? (flörtölő smiley)
- Hercegnőő?

Ekkor ismét jelzett a Messenger: Adam a becenevedet a következőre állította be: Hercegnőm ❤

Most erre mit tudnék mondani? Hirtelen jött egy üzenet, hogy elmegy fürdeni, mindjárt jön.
Remek. Legalább lesz időm átgondolni ezt ez egészet.

Oké. Szóval abban egyeztem meg (magammal), hogy adok neki egy esélyt, hátha ő más.. De mi van ha mégsem?.... Elég! Ha folyton ezen rágódom előbb elveszítem minthogy megkapnám. Rendben akkor most természetesek, és kedvesek leszünk... :)

- Na vagyok - írta
- Oksi
- És mit csináltál amíg fürödtem?
- Ja.. Csak gondolkodtam.
- Rajtam? 😏
- Igen... Azaz nem .. vagyis.. egy kicsit.. Ahh mindegy
- Ennyire megbabonáztalak?
- Nem csak elgondolkoztam a mai napon.
- És mire jutottál? :)
- Arra, hogy örülök hogy megismertelek
- Na annak én is!
- Viszont nagyon fáradt vagyok. Szerintem megyek lefekszem. Hosszú napunk volt.
- Rendben menj csak! Jó éjt és velem téli álmokat! ;)
- Na kössz.. jó éjt!

Adam Russel... A neve hangzott a fejemben... Újra.. újra.. és újra
Miért gondolok rá? Mindegy. Megpróbálok elaludni.

Hamar elnyomott az álom és nagyon szépet álmodtam! Adammal ültünk a tengerparton, aztán kézenfogva sétáltunk majd elmentünk fagyizni és végig kettesben voltunk..
Olyan szép volt... Na várjunk... Nem nem nem. Nem volt szép! Nekem erre nincs szükségem! Vagy de? Ébredés utáni gondolkodásomból a telefonom pittyegése zökkentett ki.

Messenger: Adam.

- Jó reggelt Hercegnő!

Ránéztem az órára : 8 óra... Szóval már kezdi.....

Sziasztok! Remélem tetszett a rész! Tudom kicsit rövid lett, de a következőt hosszabbra tervezem! ;) Puszi, legyen szép napotok! 😘