Reggel ébresztőmre keltem. Kinyomtam és kikecmeregtem az ágyamból. Elmentem a fürdőbe, és mikor a tükörbe néztem kicsit megijedtem a látványomtól. Megmostam az arcomat, majd visszabattyogtam a szobámba. Felvettem a mai napra kikészített ruháimat utána lementem a konyhába. Anyu a reggelit csinálta, míg öcsém az asztalnál ült és telefonozott.
- Jó reggelt. -mondtam egy ásítást kíséretében.
- Neked is. -köszöntek vissza egyszerre.
Leültem az asztalhoz, közben felnéztem a közösségi oldalaimra. Jött egy üzenetem Ha Neul-tól. Anyu a reggelit elém tette, de gyorsan elolvastam még az üzenetett.
"Szia Bo Mi! Ma sajnos nem tudom bemenni dolgozni. Édesanyámat kell elkísérnem az orvoshoz. Megköszönném ha szólnál Mrs.Kang asszonynak, hogy nem tudok bemenni. Jó munkát.
Puszi, Ha Neul!"
Ahogy elolvastam az üzenetett, lezártam a telefonom és letettem magam mellé az asztalra. Reggelire rántotta volt. Öcsi csak turkált benne, nem a kedvence, de erre a turkálásból rá lehetett jönni. Megettem majd kistáskámat a vállamra kapva köszöntem el anyukáméktól.
- Öcsi gyere már, indulnunk kellene. -kiabáltam Leo-nak, hogy végre készen legyen. Néha esküszöm tovább készülődik, mint egy lány.
- Jövök ne kiabálj, csak jól kell állnia a hajamnak, de ez már csak természetes. Megszokhattad volna, indulhatunk. -emelte fel kezeit védekezően, mikor mérges pillantásokkal méregettem.
Végre beszállt az autóba, és elindulhattunk az iskola felé. Igen, megvan a jogosítványom körülbelül másfél éve. Azóta én fuvarozom Leo-t suliba, haza pedig már busszal jön. Van hogy tanítás után beugrik hozzám a kávézóba, rendel valamit, elmondja mi történt ma és hazamegy. Mostanában legtöbbször egy lányról áradozik nekem. De amilyen macsónak mutatja magát, olyan beszari. Nem mer odamenni a lányhoz és elhívni egy randira.
- Aztán jó legyél öcsi, és beszélj végre a lánnyal. -mondtam majd bíztatóan rámosolyogtam.
- Mindig jó vagyok. -Jó, oké a világ legnagyobb hazugsága.- Én próbálkozok, de mindig van vele valaki.
- Na a nagy macsó Leo nem mer odamenni egy csapat lányhoz? -kérdeztem majd felnevettem.
- De. -bedurcizott és elhagyta az autót.
Nevetve hajtottam el az iskola elől. Tíz perc autókázás után laparkoltam a kávézótól nem messze lévő parkolóba.
Kiszálltam, majd bezártam az autót.Beléptem a kávézóba, ahol a főnökasszony a pult mögött szorgoskodott. Mellé léptem és a tákámat bevittem a dolgozóknak szánt szobába, majd a kötényemet is felvettem.
- Jó reggelt Mrs.Kang. Ma sajnos Ha Neul nem tud bejönni dolgozni, az anyukájával mentek orvoshoz. -mosolyogtam rá kedvesen.
- Neked is Bo Mi, köszönöm hogy szóltál róla. -mondta és viszonozta gesztusom.- Áhh téged is látni ilyenkor Minjun? -kérdezte meglepve.
- Szép reggelt, igen asszonyom! Ma nem aludtam el. -nevetett fel kínosan Minjun, és elment lepakolni meg felvenni a kötényét.
Mivel 8 óra volt kinyitottam a kávézót. Megfordítottam a kis táblácskát, majd egy HoSeok robbant be rajta. Nevetve térdeire támaszkodott és normalizálta légzését.
- Te arra vársz, hogy mikor fordítom meg a táblát és betudj robbani az ajtón? -kérdeztem nevetve.
- Hát én nem így fogalmaztam volna. -mondta, míg én a pult mögé sétáltam.- Kaphatom a szokásosat?
YOU ARE READING
Tévedtem [J.H.S FF.] [SZÜNETEL]
Fanfiction"-Mit akarsz mondani? -kérdezte. -Tévedtem, sajnálom. -mondtam lehajtott fejjel. A szemében nem volt harag, csak apró könnycseppek, én pedig szorosan megöleltem őt." Igaz az, hogy a fiú-lány barátok egyik fele mindig beleszeret a másikba? Kitudja...