Tévedtem [J.H.S FF.] [SZÜNETEL]

Chapter 4 -Gratulálok Leo!

Reggel kómásan pislogtam, miközben az ébresztőm hangos csörgésbe kezdett. Miután kinyomtam a csipogó telefonom, felültem az ágyban. Meglepetten vettem észre, hogy teljesen keresztben fekszek az ágyon. Felálltam és a szekrényemhez sétálva vettem ki a mai ruhámat. Mikor sikeresen felöltöztem a pohárral a kezemben sétáltam ki a szobából. Bementem a konyhába, a poharat pedig a mosogatóba helyeztem. Persze HoSeok ilyenkor még nem kel fel, de nyitáskor mindig ott van. A fürdőben rendbe szedtem a magamat, hajamat kifésültem és hagytam a vállamra omlani.

Tíz perc múlva már úton voltam a kávézó felé. Kvangdzsu utcáin már most rengetegen vannak. Mikor munkahelyemre értem, szomorúan vettem észre, hogy én értem ide elsőnek. Kinyitottam az ajtót, majd beléptem a csöndes kis kávézóba. A táskámat letettem a szobába, ahol felvettem a kötényem és visszamentem az előtérbe. Bekészítettem a kávét és a teát is a főzőbe, így már csak be kell őket kapcsolni. Ezzel végeztem, és pont akkor szólalt meg az ajtó feletti kis csengő is.

-Jó reggelt Bo Mi. -köszönt főnököm.

-Magának is Mrs.Kang. -mosolyogtam rá, ő pedig elvonult az irodájába.

Nem sokkal később megérkezett Ha Neul és MinJun is. Csodálom, hogy ez a srác ilyenkor itt van. Mégis vannak csodák. Mivel pár perc múlva nyolc óra lesz odamentem az ajtóhoz, hogy a kis táblácskát eltudjam fordítani. Elfordítottam, és HoSeok megint bombaként robbant be az ajtón, és ugrott a nyakamba. Nevetve visszaöleltem, majd mikor sikerült leszednem magamról visszamentem a pult mögé és elkészítettem neki a szokásosat.

-Kialudtad magad? -kérdezte Hobi mikor a rendelését nyújtottam át neki.

-Mondhatni. -néztem rá, ő pedig csak mosolygott.

-Akkor ma nem mész Éjfeketéhez hanem alszol.

-Néha olyan mintha a bátyám lennél, aki nincs is. -nevettem fel.- De ma munka egyből odamegyek.

-Nem engedem, hogy odamenj. -állt fel és elindult felém.

-Oké nyugi! -emeltem fel a kezeimet védekezés képen, de még mindig közeledett.- Nem megyek délután, de nézz így ez ijesztő.

Megenyhült az arca majd felkapta a zacskót amiben a rendelése volt és elment. Ez a gyerek egyszer kikészít. Most pedig csak úgy lelépett, ezt megjegyeztem neki. Néha túl aggódó, de annyira mint még a szüleim sem voltak. De szeretem mert figyel rám, nem pedig egy bunkó paraszt. Az már más téma, hogy elég perverz.

Már csak egy fél óra van zárásig, és a kis csengő megint megszólalt az ajtó felett, ma már sokadjára. Fel sem néztem, csak csináltam a feladatom, de mikor meghallottam Leo hangját egyből odafordultam. Egy lánnyal volt, azzal a lánnyal akibe szerelmes. Rettentő aranyosak, a lány nagyon szép és illik Leo-hoz. Odamentem az asztalhoz ahová leültek, és mikor öcsém meglátott pironkodva lehajtotta a fejét.

-Sziasztok! Mit hozhatok? -kérdeztem mosolyogva.

-Szia Bo Mi. -nézett rám Leo.- Ő itt Yoo Bin, Yoo Bin ő pedig a nővérem.

-Szia. -mosolygott rám kedvesen a lány.

-És mióta vagytok együtt?

-Egy hete. -válaszol Yoo Bin.

-Csak te nem vagy otthon, ezért ide jöttem és itt mutatom be. -mondta Leo.- De mégis hová mentél?

-HoSeok-nál leszek még egy darabig, szóval ha szeretnél bármit itt, nála és a lovardában megtalálsz. -mosolyogtam Leo-ra és összekócoltam a haját, amin barátnője csak kuncogott.- De mondjátok mit szeretnétek, mennem kell.

-Két kakaó. -mondta Yoo Bin.

Elmentem és felvettem még két másik asztalnál ülő vendégtől, hogy mit kérnek. Megcsináltam a rendeléseket majd kivittem nekik.

A munkaidőm végén, elvégeztem mindent, hogy ne holnap kelljen. Én maradtam utoljára és már fél 7 van. Felsöpörtem utána pedig fel is mostam a kis kávézót. Összeszedtem a cuccaimat, majd bezártam a kulcsot pedig a táskámba tettem, nehogy elvesszen. Elindultam, de nem haza. Régen voltam azon a környéken és most itt az ideje, hogy meglátogassam.

Körülbelül tíz perc séta után már az utca végéről is láttam amiért ide jöttem. Igaz sokan voltak ott, de egy kis résen átláttam mikor közelebb mentem. Olyan szenvedéllyel táncol, látszik rajta, hogy a tánc az élete és ezt semmiképpen nem adja fel. Már a tömeg elején álltam, mikor kiszúrt engem és hatalmas mosollyal az arcán fejezte be az általa kitalált varázslatos koreográfiát. Olyan elbűvölő táncolás közben! Oda sétált hozzám, majd szorosan megölelt.

-Te folyamatosan fejlődsz! Ez a koreó nagyon tetszett. -mosolygok rá HoSeok-ra, aki viszonozta azt.

-Olyan régen voltál már itt, de neked most otthon kellene pihenned! -néz rám szigorúan.

-Tudom tudom, csak gondoltam eljövök megnézni, hogy hogyan táncol az én legjobb barátom. -veszem viccesre a témát és egy kisebbet belebokszolok a vállába, csak hogy ne akarjon hazaküldeni. Miért érzem magam furcsán ha azt mondom, hogy ő a legjobb barátom?

-Ez kedves, de menj haza. Nekem még van egy-két elintézni valóm.

-Mit kell csinálnod? -kíváncsiskodok.

-Nem lényeges, de menj és pihend ki magad.

-De semmi megterhelőt nem csináltam. -mondom lebigyesztett ajkakkal.

-Kérdeztem? Nem. Na menj már. -kezdett el lökdösni a megfelelő irányba.

Ebbe meg mi a franc ütött?! Soha nem csinál ilyet, igaz néha bunkó de sosem titkolózunk. Most pedig egyszerűen csak leráz engem, mintha az egyik idegesítő exe lennék. Ez azért rosszul esett, voltak az utóbbi időben ilyen kirohanásai de eddig mindig csak lenyeltem. És most is ezt fogom csinálni, hisz majd elmondja ha ő úgy gondolja.

Mikor hazaértem, -vagyis odaértem Hobi lakásához ami nekem olyan mint a második otthonom- csak ledobtam a kanapéra a táskámat és elindultam a konyhába, hogy egyek valamit. Kinyitottam a hűtőt, és most biztos azt gondoljátok, hogy semmi ehető nincsen benne, de nem így van. Van benne felvágott, paradicsom és még sok minden. Jobban szétnéztem és megláttam, hogy a kedvenc sütimből is maradt még pár darab, gyorsan kikapom a hűtő mélyéről majd az asztalhoz sétálok és leülök az egyik székre. A sütiket majszolom közben a telefonomon megyek fel a közösségi oldalaimra, hátha van valami változás. Ez persze nem így történt, mert semmi érdekes értesítésem nem jött.

Miután végeztem a tányért amin a sütik voltak betettem a mosogatóba. Ezt majd holnap rendbe teszem. Elmentem a fürdőbe, és a kádba engedtem jó meleg vizet. Behoztam magammal a telefonom is, hogy zenét tudjak kapcsolni az esti fürdőmhöz. Levettem a ruháim és beültem a kellemesen meleg vízbe. Elindítottam az egyik zenelistámat és hátradőlve áztattam magam a vízben.

Véget ért a lista így kikászálódtam a vízből, egy törölközőt magamra csavarva indultam el a szoba felé, hogy felvehessem a pizsamámat. Menet közben megbotlottam a cipőmben amit hazaérkezésemkor csak lerúgtam magamról, így most a padlót fekszek egy szál törülközőben. Csak én lehetek ilyen béna. Na mindegy is, felálltam az földről és morogva egy sort arrébb rúgtam a cipőmet. Végre eljutottam a szobáig további esések nélkül, sikeresen átöltöztem és bedőltem az ágyamba.

Félálomban voltam, mikor kinyitódott az ajtóm és egy sötét alak jött be. Fölém hajolt és puszit adott arcomra és egy 'Jó éjt' után kiment. Ezek után már csak azon voltam, hogy elaludjak és pénteken nyugodtan kelljek fel.

----------------------------------------------

Sziasztok! Kicsit késtem vele, és bocsánat is érte!:(
De most itt van:D
Szavazz&Kommentelj❤