Tévedtem [J.H.S FF.] [SZÜNETEL]

Chapter 2 -SeokJin!

Másnap reggel HoSeok-nál ébredtem. Az ébresztőm megint hangos sipítozásba kezdett, ezek szerint csak szundira kapcsoltam. Megint kinyomtam, és remélem most már végleg békén hagy. Kimásztam az ágyból, ami a vendégszobában van elhelyezve, és sietős léptekkel közelítettem meg a fürdőszobát. Mikor az ajtó elé értem, szomorúan vettem észre, hogy legjobb barátom éppen bent van. Nekidőltem a falnak, majd az mellett lecsúszva ültem le e földre, és vártam meg míg végez. Nyílt az ajtó én meg félre lökve HoSeok-ot szaladtam be.

-Azért lehetnél türelmesebb is. -kiabálta be HoSeok.

-Bocsi, siettem. -kiabáltam vissza.

Elvégeztem a reggeli teendőim, és kisétáltam a konyhába ahonnan nagyon jó illatok jöttek. Beléptem, és Hobi nekem háttal egy alsónadrágban sütöget valamit. Ahogy végignéztem rajta, elpirultam és inkább elfordultam. Nagyon jól néz ki.

-Mondd csak, így kell fogadni reggel egy vendéget? -kérdeztem miközben helyet foglaltam a tőle legmesszebb lévő széken.

-Talán nem tetszik amit látsz? -kérdezte pajkos mosollyal az arcán, és felém fordult egy fakanállal a kezében. De nagyon is.

-Nem erről van szó, csak ezt ne nekem mutogasd hanem Ha Neul-nak. Na sipirc öltözni, én addig befejezem a reggelit és indulok dolgozni. -mondtam, közben odamentem hozzá és elhessegettem onnan.

Elment felöltözni én pedig folytattam a rántottát amit elkezdett csinálni reggeli gyanánt. Éppen egy kis sót tettem bele mikor visszajött már teljesen felöltözve. Fehér póló és egy kék térdnél szagatott farmer. Be kell vallani van stílus érzéke ennek a gyereknek, de az már nekem is sok mikor egy ilyen szerkóhoz bundás papucsot vesz fel.

-Így megfelel kisasszony? -kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-Hm... Talán ha nem az az undorító szőrös papucs lenne rajtad megint még jó is lenne. -nevettem fel, ő pedig egy fejrázás után visszavonult a szobájába ahonnan következőnek mezítláb lépett ki.- Tökéletes. -mosolyogtam rá.

Leült az asztalhoz, és a telefonját kezdte el nyomkodni. Befejeztem a reggelit, HoSeok pedig megterített. Miközben reggeliztünk megnéztem a telefonom, és jött egy üzenetem. Apa. Megnyitottam és mikor elolvastam az étvágyam is elment, így leraktam az evőeszközömet és a telefonom az asztalra, majd elhagytam a helyiséget.

A szobába érve leültem az ágyra, és hátradőlve néztem a halványkékre festett plafont. Értem én, hogy megígértem apának, hogy találkozok azzal a sráccal, de nem ma. Ma nem jó. Végül is ha arra gondolok ki miatt csinálom, akkor rendben van. Mikor felültem egy HoSeok lépett a szobába a telefonommal a kezében.

-Miért kell vele találkoznod? -kérdezte mire hihetetlenkedve megráztam a fejemet.

-Mert csak akkor tarthatom meg Éjfeketét. Tegnap ahogy mentem hozzá, apám egy nővel beszélgetett az eladásáról. Megígértem neki, hogy találkozok ezzel a fiúval, csak hogy ő az enyém maradhasson. -magyarátam neki érthetően, és a végén a tüdőmből kifújtam annyi levegőt amennyit csak tudtam, hogy lenyugtassam magam.

-És ezt tegnap miért nem mondtad?

-Mert nem volt utána kedvem beszélni erről, de sietnem kell ha nem akarok elkésni. -mondtam mire elnevette magát.- Mi az? Min röhögsz?

-Csak annyi az egész, hogy tíz perces késében vagy. -válaszolt majd megint nevetni kezdett. Vállon csaptam mire megszeppenve hagyta el a szobát.

Gyorsan felöltöztem, majd a táskába pakoltam legfontosabb dolgaim, és indultam el a munkába. Az utcán szaladtam, és mikor neki mentem valakinek egy 'bocsánat' után szaladtam tovább. Mire beértem már Minjun is itt volt. Ennyit késtem volna? Sietősen mentem a dolgozó szobába és vettem fel kötényem. Kimentem és beálltam a pult mögé, majd elkezdtem a mai teendőket.