Shawnpocalypse

§ Three §

"De késő volt már akkor. Minden elsötétült... "

- 4 nap elteltével -

- Gyerünk Lara, ébredj már, az Istenit neki! - hallottam egy hangot, ami ismerős volt... Shawn. Ezután nem szólalt meg. A háttérben kisebb hörgéseket hallottam, azon kívül semmi mást. kinyitottam a szemem, de csak éles fehérséget láttam, szóval amilyen gyorsan kinyitottam, olyan gyorsan be is csuktam. Elkezdtem lassan kinyitni a szemem, hogy megszokja a fényt. Közben hallottam, ahogy Shawn mondja a többieknek, hogy felébredtem.

- Mi a franc folyik itt? Hol vagyok? Hol vagyunk ?- kérdeztem kómásan.

- Még a szobádban vagyunk. Valamitől elaludtunk. Mire felébredtünk, már hemzsegtek ezektől a szaroktól az utcák. Te négy napig voltál kiütve, mi három. De a lényeg, hogy pakoljunk, és húzzunk innen a francba. - vázolta le nekem a helyzetet Julia. Lementem a konyhába, mindenkinek kiszedtem egy-egy kést. Miközben keresgéltem, a hűtőn találtam egy cetlit. Anya kézírása van rajta.

-Édes kislányom. Megtettem, amit tennem kellett. Nem keltetek fel, bármennyire is próbálkoztam. Netán valaki rakott valamit az üdítőkbe? - Mi a...

Ezt nem hiszem el. A saját anyám kábított el minket. Hogy tehette? Visszaszaladtam a többiekhez. Juliaval egyszerre kezdtünk el beszélni, de hagyta, hogy én kezdjem.

- Megvan miért aludtunk 4 napig... Anya rakott valamit az italokba...- itt lecsordult egy könnycsepp az arcomon. Miért tett ilyet? Hisz ő nevelt fel...Julia letörölte a könnycseppet az arcomról, majd szorosan megölelt. - Na ti mit találtatok?

- Menedéket... Csak egy bökkenő van. Az hogy Kaliforniában van. Mi meg Floridában. A távolság meg körülbelül 8000 km.

- Az rohadt messze van. Robert, te tudsz vezetni nem? - kérdeztem.

-De, és el is vezetlek titeket Kaliforniába. Ha jól tudom Kalifornián belül Los Angelesben van. Remélem anyád nem vitte el a kocsit.

- Na azt én is. - helyeseltem majd elkezdtünk Juliaval bepakolni két nagy táskába. Pár perc alatt végeztünk is, szóval már csak a srácoké kellett.

- Elmegyünk hozzánk, nekem úgyis sok ruhám van, és látásból ugyan akkora a méretünk. Adok ruhát. - Mondta David a két srácnak. Szerencsére 2 percnyire lakik innen.

- Rendben. Szerintem induljunk. - mondtam, majd a táskákkal megindultunk kifelé. Elég lassan mentünk, hisz azért féltünk is. Megpróbáltunk úgy menni, hogy ne nagy zajt csapjunk, szóval szépen csöndesen szúrdogáltuk fejbe a zombikat. Végre megérkeztünk, így én és Julia leültünk, a srácok meg felmentek David szobájába. Pár perc múlva le is jöttek, de Davidnek még volt valami a kezében. Egy pisztoly.

-Neked van olyanod? - kérdeztem meglepődve.

- Nem az enyém, az apámé. Tudtam hol tárolja, gondoltam elhozom. - Bólintottam, majd visszaindultunk hozzánk, egyenesen a garázsba. Mit látnak szemeim? Hát azt, hogy furcsa módon itt áll a kocsi, kulccsal az ajtajában. Felettébb furcsa, hogy anyám nem vitte el. De legalább már van kocsink. Ami pont jól jön, hisz messze kell mennünk, és hét üléses, szóval kényelmesen el is férünk benne. A csomagtartóba raktuk a táskákat, és az összes benzines kannát, amit a garázsban találtunk. Nagyobb szerszámokat is hoztunk, ha esetleg valamire kellene, vagy kés helyett használnánk majd. Julia mellett ültem, aminek örültem. Beindult a kocsi, és elindultunk. A kóborlókkal nem igazán foglalkoztunk, ha tudtuk, kikerültük őket, ha nem, akkor meg átmentünk rajtuk. Hosszú utunk lesz, azt nem tagadom.