Shawnpocalypse

§ Four §

URISTENEM GYEREKEK MIVANITT
Hát az, hogy ihlet elhagyott. Na meg úgy vettem észre, hogy nem igazán olvassák, így nem gondoltam, hogy érdemes folytatni. Rájöttem, hogy nem kell csak ezért abbahagyni valamit. Főleg nem a legelején. Szóval... ITT VAN A NEGYEDIK RÉÉÉSZ - JA IGEN ezt az egészet Január 19.-n írtam, és most kezdek neki a résznek 2018.06.06-án 3:06-kor eheheh
Sok a 6os NA DE TÉNYLEG JÓ OLVASÁST

Miután megismerkedtünk Joshhal, elvégeztük folyó,vagy akár nem folyó ügyeinket és továbbálltunk. Visszaszálltunk a kocsiba, majd ismét útnak eredtünk. Mindenki úgy érezte, hogy ideje valamiféle szállást keresi, illetve készíteni. Így hát egy erdő felé vezető úton kocsikáztunk, egyre beljebb az erdő mélyébe. Pár perc után már egy tisztásszerű helyen álltunk meg. Volt nagyobb hely is, víz is, így tökéletesen elfértünk így  hatan. Felállítottunk három sátrat, minden sátorban ketten elfértek. Mivel Robert vezet, így valamelyest ő  a főnök, ő állítja össze a párokat.

- Rendben, meg is van, ki kivel alszik. Én persze Juliaval, Josh Daviddel, Shawn pedig Larával fog egy sátorban megkuporodni. Remélem, mindenkinek megfelel ez a felállás. - Sorolta Robert. Shawn engem nézett egész végig, így mikor Rob befejezte a szöveget, én azonnal elfordultam és elkezdtem előkészíteni a sátrakat. Kipakoltam mindent ami a sátor dobozkájában volt és csak úgy álltam csípőre tett kézzel vagy 2 percig. Így van, fogalmam se volt, hogy kell felépíteni egy sátrat. Shawn odajött mellém én pedig tanácstalanul néztem rá, ő pedig vette az adást. Odasétált a dobozhoz, és pár papírral jött vissza.

- Tudod, van kézikönyv is ehhez. - mondta egy pimasz vigyorral, én pedig csak szúrós szemekkel néztem rá. Elkezdtünk dolgozni. Én helyére raktam a léceket, Shawn pedig odaszögelte őket a földbe. A ponyvaszerűséget is beépítettünk és tádááá, kész is van. Könnyebb volt, mint gondoltam. Köszönésképpen megöleltem Shawnt. Körbenéztem, és csak annyit látok, hogy Juliáék már kész vannak, David és Josh pedig egy nagy ponyvakupacban ülnek és várnak a megmentésre. Őket látva elnevettem magam. A többiek rám néztek, hogy min nevetek, és mikor meglátták, őket is elkapta a nevetés. David tettetett felháborodottsággal nézett ránk, majd megszólalt.

- Jól van már, 2 ilyen melegnek nem igazán könnyű felállítani egy sátrat. - Josh meglepetten nézett rá Davidre, gondolom most tudta meg hogy meleg. A többiek még mindig nevetve figyelték őket. - Hahó, nem esik le hogy segítségre várunk? - Kérdezte  David, majd Shawn és Rob odamentek segíteni nekik. Én pedig figyelmeztetve a többieket, elmentem fát keresni az erdőbe. Elmentem volna, ha Shawn nem szegül oda mellém.
- Ugye nem gondoltad, hogy egyedül elmész az erdőbe ilyen helyzetben? - Inkább nem is válaszoltam, hanem hagytam hogy jöjjön velem. Nagyobb ágakat szedtünk fel a földről, tördeltünk le a fákról. Éppen mondani akartam valamit, mikor Shawn elcsitított, és elővette a kését. Kérdően néztem rá, mikor a kés mellé elővett még pár mogyorócskát. Pár másodperc után azt veszem észre, hogy Shawn kezéből 2 cuki kis mókus eszi a mogyorókat. Előbb még szépen falatoztak, most meg lyukkal a fejükben cipeli őket Shawn a másik kezében. Majdnem felordítottam, mikor késsel megölte őket, de rájöttem, hogy nem igazán kéne kiabálni. Picit mérges voltam rá, mert állatokat bántott, de meg is értettem, mivel már igazából tökmindegy, hogy mit, vagy kit ölünk meg. Főleg, ha egyszer így is, úgy is meghal az adott élőlény. Na meg élelem. Mire visszaértünk, Nem nagyon tudtuk, hol és hogyan közelítsük meg a többieket, mivel a táborunk szegecses kerítésekkel volt körülvéve. Szerencsére Rob meglátott minket, és odajött hozzánk.
- Ha eljöttök ide jobbra, itt van egy kisebb ajtószerűség, ahol be lehet jönni. A kóborlók miatt kellett megcsinálni ezt a kerítést. A bevásárlóközpontban találtam a szegecses hálót. - magyarázta Robert.