Shawnpocalypse

§ Two §

"Egyszer csak hatalmas sikoltás rázta meg az épületet..."

Aztán még egy. Hátrafordultam, de csak egy ponton láttam hogy elkezdenek rohanni. Taposták egymást, nem kímélve a másikat, rohantak az életükért. Mindenki sikongatott, de egyszer előlem jött egy vérfagyasztó sikoly. Julia... Elkapta az a lány, át akart jutni a korláton, de a korláttal együtt Juliara esett. Odarohantam valahogy, és teljes erőmből fejbe rúgtam a lányt, amitől kidőlt. Kisegítettem Juliat, és mi is rohantunk az életünkért. Egyszer csak azt vettem észre, valaki fellökött és a földön kötöttem ki. Emberek rohantak át rajtam, mire elvesztettem az eszmélete. Ám, mielőtt ez megtörtént volna, éreztem hogy valaki felkap és rohan velem. Ezután sötétség

- 15 perccel később -

Még mindig ki voltam ütve, emlékszem, hogy még öt percig eszméletlen volta, aztán kinyitottam a szemem. A nappaliban körülnézve, a kanapén látom, ahogy Robert, Julia pasija nyugtatja a síró lányt, az egyik fotelen David, a másik fotelen pedig édesanyám ült. A babzsákban pedig... Ezt nem hiszem el. Shawn Peter Raul Mendes cipelt engem haza? Értetlenül néztem Shawnra, de szerintem tudta mire gondolok.

- Juliat követtem, láttam hogy együtt jöttetek.

Anyám ahogy meglátott, odarohant hozzám, és magához szorított.

- Mi történt? - kérdezte elgyengült hangon anya.

- Hülyének fogtok minket nézni... De, azért elmondom. Volt előttünk egy lány... - És elmeséltem az egész történetet.

- Ez hülyeség - vágta rá David.

- Igen? Jó, akkor nézzük a híradót, úgyis 4 perc és kezdődik.- Néztem az órára.

- Híradó -

- Köszöntjük nézőinket, sokkoló híreink vannak. A ma megrendezésre került Shawn mendes koncertre több ezren mentek, de amilyen hamar bementek, kétszer gyorsabban hagyták el az épületet. Ismeretlen vírus terjeng, nem csak országunkban, hanem az egész világban. Több országban is jelentettek olyan esetet, mint a koncert előtti. A koncert helyszínén, több sebesült, halott tinédzser fekszik, a mentősök már úton vannak. - A kamera elkezdte mutatni a nézőteret. Rettenetes volt látni azt a sok tinédzsert aki nem élte túl. A kamera megfordul, és három lány kezd el csoszogni a kamera felé. Kifejezéstelen arcuk volt, repedezett bőrük, szürkés szemük. A riporternő odasietett hozzájuk, kérdezett tőlük valamit, mire az egyik lány ráborult a nőre és elkezdte.. szó szerint.. elkezdte megenni. A két másik a kamera felé sietett, viszont az operatőr felbukott, az adás pedig véget ért.

-Most már hisztek nekünk? - kérdeztem csendesen. Síri csend.

- El kell mennünk innen. - szólalt meg anyám.

- De mégis hova? Hisz hallottad, az egész világ ilyen.

Lesokkolva kisétáltam a konyhába egy kis vízért. Shawn ott ült az egyik széken, meredten bámult maga elé.

- Köszönöm, hogy megmentettél.- szólaltam meg végül.

- Nem kell megköszönnöd, természetes volt, hogy segítek egy magadfajta szép lányon.- Mikor ezt kimondta, éreztem, hogy vörösebb vagyok, mint egy paradicsom. Inkább felálltam és felmentem a szobámba a többiekhez.

- Most mihez fogunk kezdeni? - kérdezte Julia.

Őszintén? Még én sem tudom...

Húsz perc múlva feldobtam az ötletet.