Az erdő árnyai [SZÜNETEL]

ELŐSZÓ

A halál könnyű, az élet nehéz – hisszük ezt sokan.
Nos ez így is van. Meghalni könnyebb, mint élni.
De az élet egy játék. Ha hibáztál, újrakezdheted, hogy helyrehozd.
A halál viszont csapda. Ha egyszer meghalsz, nem tudod újrakezdeni, hogy másképp dönts.

~ Magyar Nikoletta

Sosem azon tűnődtem, mikor, vagy hogyan fogok meghalni. Mindig csak a halál gondolata aggasztott. Milyen lehet? Miért kell bekövetkeznie?

A halál a létezés megszűnése. Az élet vége. Félelmetes. Ijesztő. De vajon fájdalmas? Vagy csak a körülményei azok?
Mindig is a halál volt az, amitől talán a legjobban féltem. De most, itt fekszem, félholtan, a hatalmas és végtelen csendben, a feneketlen sötétségben, s csak haloványan hallom, ahogy pár barátom rohan lefelé a meredek, sziklás domboldalon, s tehetetlenül köröznek körülöttem, miközben szólongatnak.
- Casey?! Casey, hallasz minket? – mondják mindannyian kórusban.
- Tarts ki még egy kicsit!
- Ne add még fel Casey! Már érkezik a segítség! – hiába szeretném, de semmi reakció.
Nem vagyok képes kinyitni a szemem, sem a szám, a légzésem is lassul, hiába szeretnék kitartani. Eleinte a puszta gondolat is elrémisztő volt, hogy meghalok. De most, hogy már nincs más, csak a vég.. szóval így belegondolva, nem olyan félelmetes. Irdatlan fájdalmaim lassan elmúlnak, ahogy az élet minden kilégzésemmel egyre inkább elszáll belőlem. A csend körülölel, a sötétség lassanként magába szippant, s a körülöttem lévők kétségbeesett, remegő, de annál erőteljesebb hangja lassacskán elhalkul. Lassuló szívverésem egyre gyengébben pumpálja a vért, mégis már rengeteget vesztettem belőle mély sebeimen keresztül. Törött csontjaim a testemben, mint száz üvegszilánk, úgy hasítja szét húsomat. De már ezt sem érzem. Lassan elvesztem magamat, s nem marad más, csak egy könnyed, pulzáló fénycsóva, mely egyre közelít felém.

Hogyis kerültem én szembe a halállal? Miért nézek én most farkasszemet vele, mikor ez volt életem eddigi legnagyobb félelme? Az hosszú történet. De az öröklét tán vár már rám, ami elég lesz, hogy végig gondoljam zűrös, de csodaszéppé vált életem, s eleinte értelmetlennek tűnő halálom.