A szívem egyre gyorsabban ver. Az előzenekar koncertje pontosan 15 perccel ezelőtt ért véget, ami azt jelenti; este 8 óra van. Izgatotttan álltam a színpadnál, és vártam Billie, vagy éppen Mike vagy Tré megjelenését, de ehelyett egy rózsaszín nyuszi futott be a színpadra.
- Lena! - böködte a vállamat Lele. - Helloo!
- Oh, Lele! Te nem a sima állóba vettél jegyet? - néztem rá meglepődve, hisz én így emlékeztem.
- Dehogynem! Kijátszottuk a biztonsági őröket, és átszöktünk a kiemelt állóba. - mutatott a testvérére, aki épp a telefonját nyomkodta.
- Nem is te lennél! - válaszoltam neki nevetve, majd megfogtam a kezét és előrébb furakodtunk, otthagyva Rékát.
Lele a legjobb barátnőm, akivel egy magyar Green Dayes csoportban ismerkedtem össze facebookon, és ma találkoztam vele először.
Eljött a várva várt pillanat. Billie a színpadra rohant, őt követte Mike, majd Tré. Billie üdvözölte Budapestet, majd a Know Your Enemy című dalukkal kezdtek, ahová rögtön felhívtak a színpadra egy szerencsés fiút. Lelével nagyon élveztük dalokat, az első sorban tomboltunk.
27. dal, Jesus of Suburbia. Billie körbenézett a közönségen, majd megkérdezte ki tudja ezt a dalt. Lelkesen jelentkeztem én, és Lili is. Billie végig sétált a színpadon. Kiment a sétányra, majd balra.. végül jobb oldalra, ahol mi voltunk. A szemembe nézett, és megkérdezte tudom-e a dalt. Kétszer is visszakérdeztem, hogy én? És mindkettőre helyeselt. Természetesen az egész 9 perces dalt kívűlről fújtam. Azt mondta, menjek fel a színpadra.. a biztonsági őrök kiemelték remegő testem a közönségből. Lele sikoltozott, örült, hogy felhívott Billie. Legszívesebben őt is felvittem volna magammal, de nem lehetett. Feltuszkoltak a színpadra, és ott állt előttem a példakép. Szorosan magamhoz öleltem, és 2-3 másodpercig egymást szorongattuk. Imádtam ezt a pillanatot.
- Hogy hívnak? - kérdezte Billie.
- Lena - mondtam már könnyes szemekkel, erre kinevetett, majd végigsimított egyet arcomon. A hideg átjárta a testem meleg érintésétől.
Kezembe adta a mikrofont, és elkezdtem énekelni az akkor következő részt."At the center of the Earth in the parking lot of was 7-11 hour where i was taught"
Ezután együtt énekeltünk, mert elcsuklott a hangom a könnyezéstől. Miután a végére értünk a számnak, ugrottunk egyet a szokásos dobogóról, majd újra megöleltük egymást, miközben megdícsért, amiért jól énekeltem. Körbeszaladtam a színpadon, és megszorongattam Miket és Trét is. Mike 2 gitárpengetőt, Tré 2 dobverőt adott a kezembe, majd Billie arra késztetett, hogy ugorjak a közönségbe. A tömeg csak nekem ordítozta, hogy "Jump, Jump!" majd amikor az a rész jött, hogy
"You're leaving, you're leaving, you're leaving home!"
amit BJ már egyedül énekelt, én elkezdtem futni a középsétányon, majd beugrottam a közönségbe. Szerencsére a kezek nem sokáig úsztattak a magasban, így hamar földet értem. A 2-3. sorban lehettem. Az emberek nagyon kedvesek voltak, így engedték hogy visszafurakodjak Leléhez. A kezébe nyomtam az egyik gitárpengetőt, aminek nagyon örült. A Wake Me Up When September Endset sírva énekeltük, ugyanígy a záródalt, mely a Time of Your Life volt. Hát ez a nap igazán a Time of My Life volt. A Green Day tagjai egymás mellé álltak, és így búcsúztak el Budapesttől.
A közönség elkezdett kiáramlani, így Lelével körülbelül utoljára értünk ki.
Mikor kiértünk az arénából, elindultunk Lele kocsijához, amit sajnos csak a Dunaparton tudtunk leparkolni a nagy tömeg miatt. Mivel zúgott a fejünk, leültünk egy padra fél órára, és átbeszéltük a koncertet. Elindultunk az autó felé, de ebben a pillanatban két ismerőst pillantottam meg az előttünk parkoló kamion mellett. Billie Joe Armstrongot, és Tré Coolt.
YOU ARE READING
Holiday (Green Day fanfiction)
FanfictionA Green Day 12 év után újra Magyarországon koncertezik, és a két legjobb barátnőt a sors összefújja a bandával. Vajon milyen élményeket élnek át együtt?