Holiday (Green Day fanfiction)

1

A szívem egyre gyorsabban ver. Az előzenekar koncertje pontosan 15 perccel ezelőtt ért véget, ami azt jelenti; este 8 óra van. Izgatotttan álltam a színpadnál, és vártam Billie, vagy éppen Mike vagy Tré megjelenését, de ehelyett egy rózsaszín nyuszi futott be a színpadra.

- Lena! - böködte a vállamat Lele. - Helloo!

- Oh, Lele! Te nem a sima állóba vettél jegyet? - néztem rá meglepődve, hisz én így emlékeztem.

- Dehogynem! Kijátszottuk a biztonsági őröket, és átszöktünk a kiemelt állóba. - mutatott a testvérére, aki épp a telefonját nyomkodta.

- Nem is te lennél! - válaszoltam neki nevetve, majd megfogtam a kezét és előrébb furakodtunk, otthagyva Rékát.

Lele a legjobb barátnőm, akivel egy magyar Green Dayes csoportban ismerkedtem össze facebookon, és ma találkoztam vele először.

Eljött a várva várt pillanat. Billie a színpadra rohant, őt követte Mike, majd Tré. Billie üdvözölte Budapestet, majd a Know Your Enemy című dalukkal kezdtek, ahová rögtön felhívtak a színpadra egy szerencsés fiút. Lelével nagyon élveztük dalokat, az első sorban tomboltunk.

27. dal, Jesus of Suburbia. Billie körbenézett a közönségen, majd megkérdezte ki tudja ezt a dalt. Lelkesen jelentkeztem én, és Lili is. Billie végig sétált a színpadon. Kiment a sétányra, majd balra.. végül jobb oldalra, ahol mi voltunk. A szemembe nézett, és megkérdezte tudom-e a dalt. Kétszer is visszakérdeztem, hogy én? És mindkettőre helyeselt. Természetesen az egész 9 perces dalt kívűlről fújtam. Azt mondta, menjek fel a színpadra.. a biztonsági őrök kiemelték remegő testem a közönségből. Lele sikoltozott, örült, hogy felhívott Billie. Legszívesebben őt is felvittem volna magammal, de nem lehetett. Feltuszkoltak a színpadra, és ott állt előttem a példakép. Szorosan magamhoz öleltem, és 2-3 másodpercig egymást szorongattuk. Imádtam ezt a pillanatot.

- Hogy hívnak? - kérdezte Billie.

- Lena - mondtam már könnyes szemekkel, erre kinevetett, majd végigsimított egyet arcomon. A hideg átjárta a testem meleg érintésétől.
Kezembe adta a mikrofont, és elkezdtem énekelni az akkor következő részt.

"At the center of the Earth in the parking lot of was 7-11 hour where i was taught"

Ezután együtt énekeltünk, mert elcsuklott a hangom a könnyezéstől. Miután a végére értünk a számnak, ugrottunk egyet a szokásos dobogóról, majd újra megöleltük egymást, miközben megdícsért, amiért jól énekeltem. Körbeszaladtam a színpadon, és megszorongattam Miket és Trét is. Mike 2 gitárpengetőt, Tré 2 dobverőt adott a kezembe, majd Billie arra késztetett, hogy ugorjak a közönségbe. A tömeg csak nekem ordítozta, hogy "Jump, Jump!" majd amikor az a rész jött, hogy

"You're leaving, you're leaving, you're leaving home!"

amit BJ már egyedül énekelt, én elkezdtem futni a középsétányon, majd beugrottam a közönségbe. Szerencsére a kezek nem sokáig úsztattak a magasban, így hamar földet értem. A 2-3. sorban lehettem. Az emberek nagyon kedvesek voltak, így engedték hogy visszafurakodjak Leléhez. A kezébe nyomtam az egyik gitárpengetőt, aminek nagyon örült. A Wake Me Up When September Endset sírva énekeltük, ugyanígy a záródalt, mely a Time of Your Life volt. Hát ez a nap igazán a Time of My Life volt. A Green Day tagjai egymás mellé álltak, és így búcsúztak el Budapesttől.
A közönség elkezdett kiáramlani, így Lelével körülbelül utoljára értünk ki.
Mikor kiértünk az arénából, elindultunk Lele kocsijához, amit sajnos csak a Dunaparton tudtunk leparkolni a nagy tömeg miatt. Mivel zúgott a fejünk, leültünk egy padra fél órára, és átbeszéltük a koncertet. Elindultunk az autó felé, de ebben a pillanatban két ismerőst pillantottam meg az előttünk parkoló kamion mellett. Billie Joe Armstrongot, és Tré Coolt.