Alku Egy Démonnal

2. fejezet: Az ajánlat

-Na mi van? Csak nem megijedtünk?-kérdezte gúnyosan.

Idegesített hogy ilyen lekezelő hangnemben beszélt velem de igaza volt. Tényleg megijedtem. Sosem gondoltam volna hogy valaki így meg tudna félemlíteni. De megtörtént. Shiroról már nem tudnám ezt elmondani. Ő csak karba tett kézzel elmosolyogva magát figyelte eme lény arcát:

-Te egy démon vagy, nem igaz?-tudakolta meg, jobban megfigyelve.

-Egy démon!?-álmélkodtam meg a kérdésen.

-Na! Te tényleg nem is vagy olyan üres fejű.

-Mit keresel itt?-folytata a kérdezősködést Shiro, nem törődve az előbbi kijelentéssel.

-Nem veled szeretnék tárgyalni, hanem a kis barátnőcskéddel.-monta közelebb lépve hozzám.

-Mit akarsz te tőlem?!-léptem inkább hátrébb.

Már megint nem szólva semmit méregetett szemeivel, vigyorogva.

-Mond!-sürgedtem komolyan, amin még jobban elnevette magát, viszont ennek ellenére, csak megszólalt.

-Szeretnék veled alkut kötni.

-Alkut?-néztünk egymásra Shiroval.

-Most el is magyarázom hogyan is értem ezt az alkut.-kezdet bele mondandójába leülva a korlátra.-Tudod amikor meghal egy ember, vagy a pokolba vagy a mennybe jut. Attól függ hogy milyen életet élt. De van aki kap még egy eséjt avval hogy reinkarnálódik. Ezt egy démon és egy angyal dönti el az adott ember halála után 3 nappal. Ha úgy gondolják hogy az az ember jól élte életét akkor az angyal elviszi. Ha éppen rosszul akkor a démon viszi el. Azonban van úgy hogy nem tudnak döntést hozzni. Ilyenkor hagyák had legyen a földön, addig míg meg nem állapítják hogy milyen is ő valójában. Ugye Shiro?-tekintett fel rá gúnyosan, mire Shiro csak csúnyán tekintett rá vissza.

Szóval Shiro is így került ide...

-A lényeg az..hogy én sem voltam világéletemben démon. Régebben ember voltam...egy rossz ember kit a pokolra szántak, viszont az ördögnek megtetszettem, így démoná változtatott.

Szavaira hirtelen mind a ketten felkaptuk fejünket. Erre elmosolyogva magát folytatta:

-Látjátok a szemem? Az egyik olyan vörös mint a vér. Szűk pupillám pedig fekete. Semmi csillogás és emberiség. A másik pedig barna sötét pupillával, mi szinte olyan mintha csak rá lenne festve fehér inhártyámra.
Ennek oka az hogy emberi életemben félig vakon szüledtem.

-Te..te az egyik szemedre vak voltál?-nézte a démont igazán meghökkenve Shiro. De miért ijedt meg ennyire?

-Így kellet leéljem életem. Ezért mióta démonná váltam csak részben látom a lelkeket, kiknek már testük meghalt. Azon kivül mindent. És most jösz te a képbe.-szegezte rám tekintetét.

-Hogy én?

-Mint már említettem egy démon feladata az hogy döntsön egy ember halála utáni élete körülményeiről. Na meg megfigyelje a földön bolyongó lelkeket is. De ha nem látom tisztán mindegyiket akkor ez semmit nem ér és akár az ördög vissza is változtathat. Viszont rád találtam. Te látod őket. Így tudsz nekem segíteni. Azt hogy hogyan látod a lelkeket nem tudom. De ha velem dolgozol akár erre is választ kaphatsz.

-Arra ne is számíts! Méghogy segítseg egy démonnak! Amugy sem érdekel hogy miért látom a lelkeket!-förmedtem rá idegesen.

-Na várj egy kicsit! Azt montam hogy ez egy alku. Nem kell dolgozz velem ingyen. Vannak ennek feltételei is.-vágodt közbe szavamba.